El kell hinnünk, hogy lehet magyar világcéget csinálni

Rádi Balázs interjúja a Mandiner hetilapban.

Mióta erősíti a Foxconnt?
Dél-Kínában dolgoztam, Sencsenben és Hongkongban egy finn cégnél, ázsiai regionális igazgató voltam. Ezt a társaságot 2003-ban felvásárolta a Foxconn, én pedig maradtam. A magyarországi Foxconn-nál 2004 tavaszától dolgozom. A felvásárolt finn cég embereiből tudomásom szerint mára csak én maradtam, szoktam is viccesen mondani, lehet, hogy én vagyok a világ legdrágábban felvett munkatársa. Érdemes tudni, hogy a Foxconn a világ egyik legnagyobb árbevételű vállalatcsoportja, minden kontinensen jelen van, és több mint egymillió embert foglalkoztat.

Különböző kultúrájú emberekkel dolgozott együtt, ez alapján mit lát, miben kellene fejlődniük a magyaroknak?
A magyarok gyengesége, hogy iszonyú introvertáltak, kevés az olyan kolléga, aki szeret szerepelni, és meg tudja magát mutatni. Az iskolában arra neveltek minket, hogy álljunk be a sorba, máskülönben a fejünkre koppintanak; ez visszaköszön később a munkahelyen. Az amerikaiaknál azt látjuk, hogy mindenki próbál mutatni magából valamit, a magyarokat viszont úgy kell felfedezni. Csepeli György mondta erre, hogy az amerikai társadalom credit society, mert többet mutat, mint amije van, a magyar pedig debit society, mert mi azt is eltitkoljuk, ami a miénk.

Kreatív, innovatív nemzet a magyar?
Igen, meglepő módon, annak ellenére, hogy a közoktatás évtizedek óta  irtja a kreatív gondolkodást. A magyar krea­tív nemzet, az emberek mindig igyekeznek megtalálni a rövidebb, hatékonyabb utat – ha ezt képesek vagyunk jól használni, akkor erősödik az innováció a vállalaton belül. A kínai vezetők viszont ezt gyengeségnek tartják, és ahogy csak tudnak, fellépnek ellene, náluk ugyanis az „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” filozófia dominál.

Milyen innovációk folynak a komáromi Foxconn-gyárban?
Főleg gyártási folyamatokat és módszereket fejlesztünk, amelyek világújdonságok. A kiterjesztett valóságot ipari környezetben használjuk fel gyártásra a Microsoft HoloLens termékére építve.

Mit jelent a kiterjesztett valóság, és hogyan segíti a termelést?
Monitor és billentyűzet ide már nem kell, csak felvesszük a szemüveget, ránézünk a tesztcsarnokban elhelyezett gépekre, és a lencsén látjuk, hogyan állnak a tesztek. A kezünkkel virtuális gombokat tudunk nyomogatni, amelyekkel parancsokat adunk a gépeknek.

Átadja a Foxconn ezt a tudást a magyar gazdaságnak?
Igyekszünk. Az innovációs együttműködéseinket mindig a magyar partnerekkel közösen végezzük, és a keletkezett szellemi terméket a magyar fél tulajdonában hagyjuk. Ezzel a kis cégeknek is megadjuk a lehetőséget, hogy megtapasztalják a multinacionális környezetet.

A magyar kormány retorikájában erőteljesen jelen van a keleti nyitás, az unió viszont a veszélyeire figyelmeztet. Ön hol helyezkedik el a kérdésben?
Mivel Magyarország kicsi ország, minden égtáj felé nyitnia kell. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy bárkitől is elzárkózzunk, mert meg kell élnünk. Persze kellő óvatossággal figyelnünk kell arra, hogy kinek mi az érdeke.

Miért pont Magyarországot választotta a Foxconn?
A történet a Nokia-gyárral kezdődött, amely 1999-ben nyílt meg. A cég a finn vállalat beszállítói hálózatához csatlakozott a 2000-es évek elején, 2003-ban pedig a Nokia felkérte a Foxconnt, hogy a magyarországi gyár közelében hozzon létre egy üzemet, ahonnan ki tudja szolgálni mechanikus és elektronikus alkatrészekkel. 2014-ben a fehérvári gyár tevékenységét átköltöztettük Komáromba, és most ott végezzük a gyártást. Hiszünk a magyarországi jelenlétben, jól mutatja ezt, hogy az utóbbi néhány évben bővültünk, tavaly is a korona­vírus-járvány ellenére.

Az, hogy a Foxconn költözött a Nokia helyére, lehet metaforája egy olyan trendnek, hogy a Távol-Kelet átveszi a Nyugat helyét a technológiai fejlődésben?
Ezt nehéz megítélni, de egy dolog biztos: az elektronikában a gyártástechnológia kicsúszott a Nyugat kezéből. A termelés kiszervezésének ugyanis az lett az egyik következménye, hogy azok a nagy elektrotechnikai cégek, amelyek a gyártástechnológiai ismeret szinte kizárólagos birtokosai voltak, mára elveszítették ezt a tudást – a helyüket átvették azok, amelyeknek kiszervezték a gyártást.

Röviden megjegyzem

Önök vettek igénybe állami segítséget a koronavírus-­járvány okozta gazdasági visszaesés miatt?
Nem, szerintem a segítséget azoknak kell adni, akik rászorulnak. A támogatás normális esetben egyébként inkább racionális döntés, nem pedig rászorultság kérdése. Ilyen például a beruházásösztönzés – az állam támogat egy beruházást, cserébe a beruházó létrehozza a fejlesztést, ami árbevételt, adóbevételt eredményez, és munkahelyeket teremt. Ez tiszta üzlet.

Hosszú távon megéri egy nagy multinak támogatást adni, hogy Magyarországra jöjjön?
Úgy gondolom, igen. A kormány az elmúlt tíz évben következetes volt ebben, és helyesen tette, hiszen ha ide tud hozni nagyvállalatokat, az mindenképp jó – közvetve vagy közvetlenül bevételhez juttatja a költségvetést. A támogatások odaítélésekor kiszámolják, hogy az állam bevételei meg fogják-e haladni a kiadott összeget. Arról nem beszélve, hogy új tudás érkezik az országba, amit az ott dolgozók elsajátítanak. Le kell szögezni, hogy a külföldi cégek mellett kétségkívül szükség van a magyar szereplőkre is.

A külföldi társaságok jelenlétéből profitálnak a hazai kis- és középvállalkozások?
Többnyire igen, hiszen szolgáltatásokat tudnak nyújtani a külföldi vállalatnak. A szolgáltatószektor a magyar gazdaság legnagyobb szektora. Egy nagyvállalatnál akár az étkeztetés, a takarítás is őrült pénzekbe kerülhet. Ez egyértelműen a hazai vállalkozások előnyére válik, pláne, hogy kondicionálva vannak, hogy folyamatosan kiváló minőségű szolgáltatást nyújtsanak.

Ennek viszont akadálya lehet a munkaerőhiány.
Munkaerőhiány eddig is volt, most is van. A járvány miatt némileg nőtt az álláskeresők száma, de alig észrevehetően. Ezt azzal lehet ellensúlyozni, ha a kevésbé munkaintenzív tevékenységekre összpontosítunk, mi is ezt tettük. A magyarországi Foxconn-nál egy főre csaknem egymilliárd forint árbevétel jut. Ez nagyban függ a termékszerkezettől is, de korábban háromszor ennyi emberrel értünk el ekkora bevételt. Hosszú folyamat volt, hogy idáig eljutottunk: 2014-ben kezdtük el az átalakítást, mostanra szépen beérett a gyümölcse.

Hogy érték ezt el? Robotokra cserélték az embereket?
A robotizáció a végső megoldás, mi elsősorban a folyamatainkat korszerűsítettük, és mesterséges intelligenciát kezdtünk el használni. Még 2014-ben úgy álltunk neki, hogy mindent robotizálunk, de két-három projekt után rá kellett jönnünk, hogy nem az a jó megoldás, mert költséges, és veszítünk a rugalmasságunkból is. Annyi ember van a Földön, hogy észszerűtlen pótembereket fejleszteni. Amit az ember tud a legjobban, azt végezze ember; annak nem sok értelme van, hogy azért fejlesszünk robotot, hogy az majdnem olyan jól csinálja meg. Inkább próbáljuk meg olyan képességekkel felvértezni a dolgozókat, amilyenekkel nem rendelkeznek, például tudják alkalmazni a kiterjesztett valóságot, a mesterséges intelligenciát. Az eredmény szinte ugyanaz – jóval kevesebben fognak dolgozni.

El tudja képzelni, hogy egyszer eljutunk odáig, hogy csipet ültetünk az emberek agyába, hogy növeljük a képességeiket?
El. Úgy gondolom, hogy a mobiltelefonok korának a végét is ez fogja jelenteni. Gyakorlatilag most is rá vagyunk kötve az internetre, csak mindenféle közvetítő eszközöket használunk – a monitor jeleit a szemünk segítségével az agyunk lefordítja. Ha majd a monitort ki tudjuk venni a képből, és a jelet közvetlenül az agyba tudjuk irányítani, akkor az emberiség új korszaka fog beköszönteni.

Szívesen élne egy ilyen világban?
Nem, én ahhoz túl old school vagyok, de a fiamnak szerintem már nem lesz ellenére. Egy teljesen elektromos autós világban sem élnék szívesen, noha tudom, hogy városi környezetben egészségesebb lenne – habár a környezetterhelése ugyanúgy megvan a gyártóhelyen, illetve ahová az akkumulátort letesszük. A V8-as motor felbőgése nélkül lehet élni, de nem érdemes…

Tajvan az előző évtizedekben ugrásszerű fejlődésen ment keresztül. Hogy érte el?
Amikor Tajvan megalakult, sokan mondták viccesen, hogy a világ cipőgyára lett. Mostanra olyan őrült technológiai fordulatot tett, hogy high-tech központtá vált, ahonnan hatalmas multi cégek és világmárkák nőttek ki. A tajvani gazdaságpolitika sikerének talán épp ez a sarokköve: hogy sikerült saját csúcstechnológiájú vállalatokat felépítenie.

Mi a tajvani példa üzenete Magyarország számára?
Az, hogy egy kis ország is meg tudja valósítani a gazdasági csodát. Nem kell ahhoz hatalmasnak lenni, csak tudatosan kell a vállalatok egy részének együttműködnie a kormányzattal.

Ez lenne a sikerhez vezető út: a saját csúcstechnológiás vállalatok felépítése?
Olyan releváns piaci réseket kell keresni, amelyek globális értelemben kicsik, és ahol mi az erőforrásainkkal irányító szerepet tudunk betölteni. Nem a cápák közé kell beúsznunk az elejtett falatokért, hanem új vizeket kell keresnünk, ahol mi leszünk az első cápák. Amikor aztán meghíztunk, jöhetnek a többiek. Itt erősen tudásorientált piacokról beszélünk.

Jók vagyunk a tudásvezérelt megoldásokban?
Jók lehetnénk. Nekem az a legszomorúbb tapasztalatom, hogy amikor egy hazai kis cég eljut egy bizonyos méretig, akkor felkeresi egy amerikai vagy kanadai társaság, felajánl egy nagyobb összeget, a tulajdonos pedig eladja neki, így az onnantól egy külföldi multi leányvállalata lesz. El kell hinnünk, hogy lehet magyar világcéget csinálni. Megsúgom, nem nagyon találkoztam olyan magyar vállalkozóval, aki hitt ebben.

Ez is olyasvalami, amit az amerikai kultúrából kellene átvennünk?
Igen, ezt nagyon el kellene tanulnunk: ott még az is hisz magában, akinek nem kellene. A magyar vállalkozóknak egyszerűen nincs önbizalmuk, ez a legnagyobb korlátja az üzleti sikereiknek.

Tőkefelhalmozásra van szükség
„Azt gondolom, hogy a magyarországi gazdálkodási környezet jó, az adminisztrációs terhek egy részében számottevően előrébb tar­tunk, mint a régió több országa. Pár évvel ezelőtti tapasztala­tom, hogy Lengyelországban például négy–hat hetet kellett várni egy cég bejegyzésére a cégbíróságon, nálunk ez már akkor is néhány órát, legfeljebb egy-két napot vett igénybe” – nyilatkozta Tálos 2016-ban a Szakma portálnak. A cégvezető így vélekedett: „A befektetői környezet nem rossz. A tár­saságiadó-kulcs még régiós összevetésben sem magas, az áfa pedig egy cég eseté­ben normális esetben csak finanszírozási kérdésnek minősül. […] Személyesen azt gondolom, helyes az a kormányzati irány, amely a fogyasztást terhelő adókra helye­zi a hangsúlyt. A jövedelemadók eseté­ben azon persze lehet vitatkozni, hogy az egykulcsos vagy épp a progresszív több­kulcsos adózás a jobb, ám ennek eldön­téséhez az adott ország helyzetét is figye­lembe kell venni. Véleményem szerint hazánkban még mindig inkább a tőkefel­halmozás támogatására van szük­ség – erre pedig az egykulcsos rendszer alkalmasabb.”

Nyitókép: Ficsor Márton