Amit szabad a szélsőbalnak, nem szabad a maradinak

Filmet készített a 444 a nyilasokról, és a rendező-újságíró később hosszadalmas cikket is írt két szereplőjéről, akiknek vezetékneve azonos egy kortárs jobboldali publicistáéval. A kommentelők rögtön belekezdtek az apák-fiúkozásba. Mint gyorsan kiderült, az azonos vezetéknév nem takar családi kapcsolatot, de hát ha takarna is, tudtommal az utódok nem vonhatók felelősségre az elődök bűneiért; tetteiért mindenki saját maga felel. Mekkora volt a felháborodás a kilencvenes években, amikor kiderült, hogy az SZDSZ-esek között többek apja, nagyapja volt ávós – nem illik az apák bűneit ráverni fiaikra, szólt az adekvát válasz. Sőt Bauer Tamás még 2021-ben is nyilvánosan bevédi „körmös Bauert”.

De úgy látszik, a nemzedékeket csak a baloldal esetében ér elválasztani egymástól, a jobboldalon össze kell őket mosni. Értik ugye: az egyéni felelősséget és egyéni bűnösséget hangsúlyozó jobboldal személyiségeit összemossák azonos nevű nyilasokkal akkor is, ha nincs rokoni szál; az egyéni felelősséget tagadó, strukturális bűnöket emlegető baloldal személyiségeinek viszont kijár az egyéni megítélés, és még meg is védhetik ávós felmenőjüket.