A valódi áldozatok oldalán

A Magyar Kommunista Párt logójával és vörös zászlóval feszít két fiatal férfi az 1947. május elsejei felvételen. A kép a szokásos felvonuláson készült a Hősök terén, alig két hónappal azt követően, hogy február 25-én a szovjetek a gulágra hurcolták a kommunistákkal való kiegyezést elutasító kisgazda politikust, Kovács Bélát. A bolsevikok idegen szuronyok védelmében keménykedő hazai követői addig sem fukarkodtak az erőszakkal, ám ez a lépés fordulópontot jelentett a második világháborút követő időszakban. Eldőlt: az egyik elnyomás helyébe másik lépett, nincs felszabadulás, nincs szuverenitás, nincs remény.

A fentebb leírt fénykép a minap illusztrációként tűnt fel egy publicisztikánál, mégpedig a Szabad Európa honlapján. Igen, aki még nem hallott volna róla: a kommunista évtizedekben magyar emigránsok által amerikai pénzen működtetett gerillarádió újra „sugároz”, immár az online térben. Miért? Mert a „szabad sajtó gyenge lábakon áll, vagy a kormány korlátozza a működését”.

Ismerjük a vádat, nagyjából tíz éve hallgatjuk, valahogy mégis az az ember benyomása, hogy a média legnagyobb részéből ellenzéki, kormánykritikus tartalom árad. Mindegy, legyen ez a mi problémánk.

Azt viszont különösen visszásnak tartjuk, ha egy történelmi brand felélesztésével egyesek azt a hatást akarják kelteni, hogy Magyarországon az 1990 előtti viszonyok uralkodnak. Emlékezetes: a rendszerváltozás előtt váltakozó létszámmal, de szovjet katonák százezrei tartózkodtak ideiglenesen hazánkban, biztosítva, hogy még véletlenül se szakadjunk el a „béketábortól”. Amikor megpróbáltuk, akkor a Nyugatról a felkelésre buzdító, éppen a nevezett rádión keresztül elhangzó szólamokon kívül egyéb segítséget nem kaptunk. De ez egy másik történet.