Hasonló a helyzet a múzeum épületétől néhány háztömbnyire található Kolumbusz körtéren is. Ott az olasz felfedező több mint húsz méter magasan, egy oszlopon állva fürkészi az Újvilág partjait, az emlékművet egyébként a helyi olasz közösség adakozásából állították 1892-ben. Kolumbusz megítélése azonban mára olyan szintre jutott (a kontinens őslakos közössége a népirtást és ősi kultúrája alávetését, elpusztítását látja a spanyolok megjelenésében), hogy a városi szobrok felülvizsgálatára létrehozott önkormányzati tanácsadó bizottság három évvel ezelőtti jelentésében a szobor eltávolítására tett javaslatot. A lépést csak az olasz közösség elemi felháborodása s így New York állam kormányzójának konfliktuskerülése akadályozta meg.
Ez a két példa is jelzi, hogy a történelem és az emlékezetpolitika igencsak mozgásban van az Egyesült Államokban, s így természetesen New Yorkban is. Ezt a hol nyugodtabb, hol hevesebb társadalmi párbeszédet a múlt évben a rendszerszintű rasszizmus, valamint az afroamerikai lakosságot érő rendőri erőszak miatt kirobbanó társadalmi mozgalom megmozdulásai csak fokozták. A Kolumbusz-szobor jelenleg is fémkorlátokkal van körülvéve, s állandó rendőri őrizet alatt áll.
Ami az olasz közösségnek a Kolumbusz-szobor, az az itteni magyaroknak minden bizonnyal a Kossuth-emlékmű, az emberben pedig akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy a történelem jelenleg is zajló nagy átértékelése mennyiben érintheti a helyi magyarság legfontosabb köztéri emlékhelyét.