Eretnek az, aki hisz Hugh Grant hazugságainak
Vallásról, hitről és választásról veszélyes a nagyközönségnek nyilatkozni vagy akár szónokolni, mert könnyű belefutni abba a hibába, hogy alaptalanul valótlanságokat állítunk.
„Az állatok érző lények, Isten álmának őrzői. Rájuk hangolódva az ember önmagához, a benne rejtőzködő Istenhez kerül közelebb” – vallja Bányász József. A gyergyói férfi papneveldében pallérozódott, hogy aztán visszatérjen a paraszti – egyszerre munkálkodó, teremtő és gondolkodó – léthez.
Sólyom István írása a Mandiner hetilapban.
Ha az utazó Székelyudvarhely felől közelít a Gyergyói-medencéhez, óhatatlanul Bodor Ádám sorai jutnak eszébe: „Túl a Libán-tetőn, ahol az országút már átbukott a hágón, s a kőbányát megkerülve egyenesen ereszkedik a medence felé, fenyőcsúcsok magasságában varjú körözött.” Az első település Gyergyóújfalu: lakosai, ha a bányától ereszkednek alá, mégis Nyíregyházára érkeznek elsőként. A község határában található nyírfákkal tarkított kaszálóról kapta a nevét a Nyír, ahol kezdetben egy lakóház árválkodott, innen a tréfás elnevezés. A megtelepedő székelyek számára a kezdetektől fogva világos volt, hogy a természeti adottságok gyötrelmes, izzadságos létfenntartást ígérnek; a lelket gyönyörködtető környezet, az égig érő fák, a kékellőn magasodó hegyek, a dús lombú erdők, a halkan csörgedező hegyi patakok, a folyócskává cseperedő Maros, a béke és nyugalom érzése maradásra bírta őket.
A tájra vetődő idegent vegyes érzelmek kerítik hatalmukba. Az itt lakó nép fiai keveset beszélnek, ha mégis szólásra nyílik a szájuk, arra oda kell figyelni. Kemény, zord tekintetükben majd egy évezred búja lakozik, szájuk sarkában mégis ott lapul a hamiskás, huncut mosoly. A nem mindig előnyükre váló dacos, néhol indulatos nyakasság keveredve a humoros, derűs életszemlélettel és az Istenben való hittel mindig átsegítette őket a kritikus történelmi pillanatokon, nemzedékről nemzedékre örökítve a helytálláshoz szükséges készségeket.
A munkaritmust is a természet kínálja”
A rendtartó székely falu lakosai egészen a legutóbbi időkig földműveléssel, állattenyésztéssel és erdőléssel foglalkoztak. A második világháborút követően a kisparaszti gazdaságokat a mezőgazdasági termelőszövetkezetek váltották fel, ami az agrárnépesség teljes átrétegződését eredményezte, megbontva az évszázados székely társadalomszerkezetet. A rendszerváltozás után a földtulajdon nagy része visszakerült az egykori tulajdonosokhoz, ám a háztáji gazdálkodásról hamar kiderült, hogy nem versenyképes, az európai integráció által kijelölt irány már a nagygazdaságokat hozta előnyös helyzetbe. A faluközösség számos tagja külföldön keresi a jobb megélhetést, a népesség elöregedési folyamata egyre erőteljesebb.