A járvány éve

Szalai Laura összeállítása a Mandiner hetilapban.

Novák Katalin 
családokért felelős tárca nélküli miniszter 

A múltkor a gyerekekkel a Négy esküvő és egy temetés című vígjátékot néztük meg. Azt vettük észre, hogy furcsán érezzük magunkat, amikor az esküvőkön száz embert látunk maszk nélkül mulatozni, ölelkezni. Mintha már másik világban élnénk.

A történelemkönyvekbe 2020 bizonyára úgy vonul be, hogy óriási járvány söpört végig a világon. Egy járvány, amely átalakította a hétköznapokat, amelynek következtében ideiglenesen szinte mindenhol leállt az élet, bezártak az óvodák, az iskolák, a gyárak, az emberek lemondtak az utazásról, a szórakozásról. Az időszakot megörökítő képeken mindenki maszkkal takarja el az arcát, az emberek távolságot tartanak egymástól, alig lesz nyoma az emberi érintésnek.

Mi azonban nem visszatekintünk a mára, hanem éljük. Éljük ezt a nehéz időszakot, és még mindig nem tudjuk, hogyan készüljünk, mennyi időre rendezkedjünk be ebben a megszokhatatlan, újfajta életstílusban.

Ez a bizonytalanság és az újratervezés éve. Csodálatra méltó az ember alkalmazkodóképessége. Szinte minden helyzethez képes hozzászokni, sőt megtalálni, hogyan lehet nemcsak túlélni, de élni is. Az élet utat tör magának még akkor is, amikor a halál szedi áldozatait.

A gyerekekkel összeszámoltuk, hogy az ő életüknek hány szülő, nagyszülő, dédszülő, ükszülő, szépszülő és további felmenő élete és élet melletti döntése volt az előfeltétele. Megértették, hogy ha közülük csak egyvalaki másként dönt, nem léteznének. A sok száz anyából és apából, ha csak egy – akkor most minden másként lenne. A modern embernek az, hogy létezik, természetes, szinte jogos. Pedig ha valami, akkor ez nem magától értetődik: az életünk tervszerű csoda.