Éles fordulatról ennek ellenére nem lehet beszélni Sieferle esetében. A Finis Germania sorait olvasva is érződik, hogy írójuk materialista alapon áll: a nemzetiszocialista múlt feldolgozásáról, a köré épült állami„kul tuszról” szóló rész egy vallásszociológus vagy kulturális antropológus tollából is származhatna. Nem tesz mást, mint a német társadalom mostani jelenségeivel szemben is megőrzi azt a kíméletlenül pontos és kritikus látásmódot, amelyet annak idején a környezetvédelem és a természeti erőforrások végessége kapcsán alkalmazott. A különbség csupán annyi, hogy miközben a baloldali értelmiség kizárólag ez utóbbi témakörök esetében látja indokoltnak a kritikai észrevételeket, a náci múlt feldolgozásának vadhajtásaival vagy az ellenőrizetlen, tömeges bevándorlással kapcsolatos realista bírálatok szentségtöréssel érnek fel a szemében. Ilyenkor pedig automatikusan mozgásba lendülhet, ahogy Sieferle mondja, „a gyanúsítgatás, vádaskodás, feljelentés, tudálékoskodás és képmutatás jól bejáratott gépezete”.
(Rolf Peter Sieferle: Finis Germania. Osiris Kiadó – Mathias Corvinus Collegium, Budapest, 2020)
***
A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.