Kispolgárok államvallása

Mik is voltak azok a szentségtörő gondolatok, amelyekért kiközösítés járt? Sieferle személyes hangvételű, esszéisztikus írásában a német politikai és kulturális életben tapasztalható dekadencia jeleit elemzi. Szerinte az 1968 óta meghatározóvá vált véleményformálói és döntéshozói réteg a német etnikumú lakosság felmorzsolódását segíti elő a felelőtlen migrációs politika, valamint az utópisztikus „világpolgári kollektivitás” eszméjének erőszakos érvényesítésével. A német elit immár nem képes és nem is akarja felvállalni a pozíciójával járó társadalmi felelősséget, viselkedésében bizonytalan, politikai és kulturális öntudatát a 20. századi társadalmi traumák során teljesen elvesztette. Az egész német társadalmat áthatja a szociáldemokrata kisszerűség szelleme, pártállástól függetlenül. A holokauszt miatt érzett kollektív bűntudat pedig vallási kultusz formáját öltő permanens vezeklési rítussá fejlődött. Sieferle szerint a németek a választott néppel, a zsidósággal szemben elkövetett bűnük révén „negatív választott néppé” váltak, és saját „üdvtörténeti” rendeltetésüknek hiszik, hogy önként tűnjenek el a világtörténelemből.

A Németországban először 2017 februárjában, a szerző öngyilkossága után megjelenő Finis Germania rendkívül nagy olvasói érdeklődést váltott ki. A papírforma szerinti reakciók ennek ellenére nem várattak magukra. A „demokráciaellenes izgatástól”, a „klasszikus antiszemita zsargonon” át a „jobboldali gondolatoktól terhes összeesküvés-elméletig” mindent megkapott, amire a balliberális német értelmiségtől és médiatöbbségtől számíthatott. A legkevesebbet a Der Spiegel teketóriá­zott az olvasók véleményével. Miután a Finis Germania még az ő szakkönyvtoplistájukon is a hatodik helyre jött fel 2017 júliusában, a magazin minden indoklás nélkül egyszerűen eltávolította a művet a rangsorból.

Pedig Sieferle – Sarrazinhoz hasonlóan – korántsem jobboldali háttérből érkezett. Ifjú éveiben a Szocialista Német Diákszövetség (SDS) híve volt, később a baloldali értelmiségi körök és a környezetvédelmi mozgalmak ünnepelt szaktörténésze. Der unterirdische Wald (a föld alatti erdő) című, 1982-ben megjelent könyve alapműnek számít a kőszén energiahordozókénti elterjedését leíró történeti munkák között. Nyilván éppen emiatt még nagyobb lehetett a megütközés, amikor ilyen „szalonképtelenül” kritikus hangot mert megütni a német társadalom állapotával kapcsolatban.

Éles fordulatról ennek ellenére nem lehet beszélni Sieferle esetében. A Finis Germania sorait olvasva is érződik, hogy írójuk materialista alapon áll: a nemzeti­szocialista múlt feldolgozásáról, a köré épült állami„kul tuszról” szóló rész egy vallásszociológus vagy kulturális antropológus tollából is származhatna. Nem tesz mást, mint a német társadalom mostani jelenségeivel szemben is megőrzi azt a kíméletlenül pontos és kritikus látásmódot, amelyet annak idején a környezetvédelem és a természeti erőforrások végessége kapcsán alkalmazott. A különbség csupán annyi, hogy miközben a baloldali értelmiség kizárólag ez utóbbi témakörök esetében látja indokoltnak a kritikai észrevételeket, a náci múlt feldolgozásának vadhajtásaival vagy az ellenőrizetlen, tömeges bevándorlással kapcsolatos realista bírálatok szentségtöréssel érnek fel a szemében. Ilyenkor pedig automatikusan mozgásba lendülhet, ahogy Sieferle mondja, „a gyanúsítgatás, vádaskodás, feljelentés, tudálékoskodás és képmutatás jól bejáratott gépezete”.

(Rolf Peter Sieferle: Finis Germania. Osiris Kiadó – Mathias Corvinus Collegium, Budapest, 2020)

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.