Veszedelmes szigetek

Joób Kristóf írása a Mandiner hetilapban.

A félelem fantáziája címmel közölt írást a londoni holokausztkutató intézet (Holocaust Research Institute at Royal Holloway, University of London) igazgatója, Dan Stone a brit kormány azon terveivel kapcsolatban, amelyek a folyamatosan erősödő illegális migráció megfékezését szolgálnák. A professzor írásában szemrebbenés nélkül és jól bejáratott rutinnal dobja be a szinte már kötelező toposszá avanzsált holokauszt-párhuzamot az európai migrációs helyzet kapcsán. Jelen esetben egy olyan 1940-es német külügyi feljegyzés adta az apropót a párhuzamhoz, amelynek értelmében a megszállt Franciaországhoz tartozó Madagaszkárra száműzték volna az európai zsidóságot.

Az ilyen és ehhez hasonló, a brit tervezetek „brutalitásáról” szóló cikkeket és megnyilvánulásokat azok a kiszivárogtatott brit belügyi tervek váltották ki, amelyek az illegális módon érkező bevándorlók elhelyezését különféle szigeteken, illetve használaton kívüli olajfúró tornyokon oldanák meg. Mindezt tetézte az is, hogy az Ugandából bevándorolt indiai családból származó, már Nagy-Britanniában született Priti Patel konzervatív belügyminiszter határozott hangvételű beszédben mutatott rá az utóbbi időszakban felerősödött illegális migráció problémájára.

Az új szabályozási tervek Patel szavaival az olyan bevándorlók feltartóztatását szolgálják, „akik illegálisan érkeznek az országba, és véget nem érő beadványaikkal próbálják megszerezni a tartózkodási jogot”. Ezenfelül azt is szeretnék elérni, hogy minél gyorsabban vissza tudják toloncolni azokat, akik nem jogosultak menedékre. A jelenlegi, „felsült” bevándorlási mechanizmusok megjavítása elengedhetetlen a tárcavezető szerint, már csak azért is, hogy eleget tehessen azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket a korábbi kormányok elmulasztottak. Patel már augusztusban leszögezte, hogy kifejezett célja az illegális migránsútvonalak ellehetetlenítése. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a szigetország továbbra is „menedékül fog szolgálni azok számára, akik üldöztetésnek, elnyomásnak vagy önkénynek vannak kitéve”.

A brit választópolgárok jelentős részében aggodalmat keltett a La Manche csatornán át csónakokkal érkező illegális migránsok számának emelkedése. A legtöbben, több ezren a meleg nyári hónapokban érkeztek. A Nagy-Britanniába tartó migránsoknak sokáig Észak-Franciaország szolgált kiindulóbázisként, ahonnan teherautókon és kompokon elrejtőzve próbáltak meg átjutni a csatornán. Mivel azonban a koronavírus-járvány idején szigorú korlátozások léptek életbe a Franciaország és Nagy-Britannia közötti áru- és személyszállítás terén, sok bevándorló inkább az embercsempészek által üzemeltetett kisebb hajókon, csónakokon igyekezett megközelíteni a brit partokat. A legelkeseredettebbek még attól sem riadtak vissza, hogy kajakkal vagy kis csónakkal próbáljanak meg átkelni a csatornán, gyakran veszélyes viharok közepette.

A brit migránspolitikai fordulat, különösen az ország központjától külön álló szigeteken való elszállásolás ötlete többekben felidézheti az ausztrál határvédelmi műveletekkel (Operation Sovereign Borders – OSB) való párhuzamot. És nem is ok nélkül, hiszen az OSB-t kiötlő egykori ausztrál kormányfő, Tony Abbott jelenleg a brit kormány kereskedelmi tanácsadója, és szeptemberben részletes megbeszéléseket folytatott Patellel londoni látogatása során.

Ebben az összefüggésben két érdekes momentumra lehetünk figyelmesek. Az egyik, hogy egyes kommentárok a brexit után az Európától való eltávolodás még markánsabb jelét vélik felfedezni abban, hogy a britek egy tengerentúli ország példája alapján próbálnak önálló migrációs szabályozást kiépíteni. Ezen a képen persze sokat árnyal az a körülmény, hogy egy brit alapítású volt koronagyarmatról beszélünk, amely még mindig fehér többségű, angolszász eredetű lakossággal rendelkezik, ráadásul egyelőre tagja a Nemzetközösségnek is. Mindez erőteljesen relativizálja az Európa és Ausztrália közötti nagy földrajzi távolságot. Másfelől korábban Canberra kereste a londoni politikai példákat, ha valamilyen reformra szánta el magát, mára viszont kétirányúvá vált a kapcsolat. A britek is elemzik az ausztrál modell követhetőségét.

Ami az Európától való távolodásnál is sokkal élesebb visszhangot váltott ki a baloldali és bevándorláspárti brit sajtóorgánumokból és ügyvédi érdekképviseleti szervezetekből, az Patel arra vonatkozó megjegyzése, hogy valószínűleg számos ügyvéd húz hasznot a bevándorlási szabályok kijátszásából és a jogos visszatoloncolások megakadályozásából. „Nem kétséges, hogy jól ki tudják használni ezt a működésképtelen rendszert, és profitálnak is belőle, ráadásul majd ki fognak bennünket oktatni nagy ívű elméleteikből és az emberi jogokból. Az elhibázott rendszer védelmezői – a csempészek, a nyerészkedők, a balos ügyvédek és a Munkáspárt – azonban egy védhetetlen ügy mellett állnak ki” – fogalmazott a belügyminiszter.

„Brutális retorika”, „ügyvédek elleni könyörtelen támadás”, „a jogrendszer aláaknázása” – ilyen és ehhez hasonló kommentárok olvashatók a The Guardian vagy éppen a Workpermit.com oldalán. Az előbbinek nyilatkozó, a jelek szerint markánsan bevándorláspárti Toufique Hossain ügyvéd pedig egyenesen John Locke 17. századi angol filozófus gondolataiból ragadott ki egyet, hogy a mostani helyzetre erőltesse: „ahol a törvényesség véget ér, ott kezdődik az önkényuralom”. Magyar szemmel kísértetiesen ismerős helyzet. Pillantok alatt egyenlőségjelet tettek a jogrendszer legitimitásának megkérdőjelezése és a közé, hogy valaki rá mer mutatni: a „független” jogászok között is akadnak gazemberek, akik visszaélnek a helyzettel, és egyéni haszonszerzés céljából vagy rejtett politikai ambícióból próbálnak meg tőkét kovácsolni a migránsválságból. A migráció jó dolog, az ügyvédek pedig nyilván mindig az állam gonosz önkénye ellenében működnek. Ez két olyan balliberális dogma, amelynek kapcsán már a kritika látszata is az eretnekség vádját vonja maga után.

Röviden megjegyzem

Címlapképen: Csontváry Kosztka Tivadar: Titokzatos sziget (1903 körül). Fotó: Wikipédia

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.