Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban.
A Scorpions együttes legendás Wind of Change című dala idén lett harmincéves. Sokunknak ez a szám a berlini fal leomlását, Németország újraegyesülését és Európa szabaddá válását eleveníti fel. Akkoriban Közép-Európa országai ismét megpillanthatták saját jövőjüket. Hogyan tekint vissza arra az időszakra?
Érdekes módon én csak jóval később döbbentem rá az ekkortájt lezajló események jelentőségére. A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején Nyugat-Európában tulajdonképpen burokban éltünk, és még a világtörténelmi jelentőségű események is alig tudtak felrázni bennünket. Később ez a burok fokozatosan felolvadt, és másokkal egyetemben csak akkor értettem meg az 1989-es események jelentőségét teljes valójában.
Az elmúlt harminc év európai történelme már nem ad okot hasonlóan reményteljes bizakodásra. Sőt valójában a termékenységi ráta, a védelmi költségvetés, valamint a világgazdaságban elfoglalt helye alapján Európa folyamatosan zsugorodóban van. Mi idézte elő ezt a válságot?
Egyre inkább úgy gondolom, hogy ezek a válságok csak a történet egyik felét jelentik. Ha a kedvenc filozófusom, Friedrich Nietzsche szemüvegén keresztül vizsgáljuk az eseményeket, akkor az, amit pusztulásnak látunk, valójában inkább történelmi léptékű változás. Nietzsche annak idején a nyugati kultúrát és civilizációt átható és maró teljes nihilizmusnak tulajdonította a hanyatlást. Mégsem volt pesszimista. Úgy vélte, hogy amikor padlóra kerülünk, akkor tulajdonképpen egy új korszakba és egy új paradigma világába lépve túllendülünk ezen a nihilizmuson. Érvelésének legérdekesebb hozadéka, hogy ami örökségünk lerombolásának tűnhet, az válik egy új paradigma motorjává. Utóbbit ugyan még nem látjuk tisztán, a nyugati tradíciók történelemben kialakult lényegi részeit tovább fogja vinni. Úgy vélem, hogy a történelem mindig többet rejt annál, mint amit a felszín mutat. És ha Nietzschének igaza volt, akkor a technológia befolyása jelentősnek bizonyul majd az új korszakban.
Ezt jósolja a másik kedvenc gondolkodóm, Ernst Jünger is.