Tókerülés

Csupán harminc kilométer. Biciklivel megállás nélkül legfeljebb két óra. Futva, nem sietősen három és fél. Van egy különös társaság, helyesebben kettő, amely minden évben egyszer találkozik azért, hogy együtt tegye meg ezt az utat a Velencei-tó körül. Idén is így volt ez, én is együtt kerülhettem velük a tavat.

Önmagában egyik csapat sem lenne különleges. De az, hogy együtt futnak, bicikliznek, nem magától értetődik. Drogterápián gyógyuló fiatalokból áll az egyik társaság. Ráckeresztúrról jönnek, s így még rátesznek hetven kilométert a harmincra, hogy aztán együtt kerekezhessenek egy tóparti falu református gyülekezetének tagjaival – rendes középosztálybeli családok ők –, lelkipásztoruk vezetésével. A tókerülés végén ebéd, ahová a főfogást a ráckeresztúri fiatalok, a süteményt az egyházi közösség tagjai hozzák. Sajátos kezdeményezés. Összekötni két, egymástól meglehetősen távol eső élethelyzetben lévő embereket. Miközben meg ez az összekötés a keresztény életműködés lényege.