Tragikus személyes sorsa ellenére idősen is a világ gyönyörűségéről és a megelégedettségről vallott Polcz Alaine: az író és pszichológus élni, halni és gyászolni tanította olvasóit, követőit.
Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.
„Én meg vagyok elégedve az életemmel. Szeretni a növényeket, az állatokat, az eget, a vizet, a gyermekeket, a szerelmet megélni – aztán ahogyan átalakul szeretetté –, megélni a barátságnak ezer színét, a művészeteket… Hát gyönyörű a világ!” – mondta több mint nyolcvanévesen élete egyik utolsó interjújában Polcz Alaine, Mészöly Miklós felesége. Az ismerősei körében kíváncsiságáról, életvidámságáról ismert asszony a köztudatban éppen traumái, nehéz sorsa és súlyos, terhelő szakmai témaválasztása révén szerzett nevet. Szépirodalmi műveiben magánéletének borzadalma tárul elénk, szakmai munkásságában a halál és a gyász témájában merülhetünk el, életéről olvasva pedig Mészöly Miklós kicsapongásaival szembesülhetünk – mégis, a mindezt megélő nő élete utolsó évében mosolyogva vallotta: „Hát gyönyörű a világ!”
Polcz tizenkilenc éves volt, amikor hazánk hadba lépett, és nem sokkal később már szembesült a világháború poklával: orosz katonák megerőszakolták, megsebesült, a klinikai halál állapotába került. „Az egyik orosz volt rajtam. Hallottam, ahogy a mennyezetről egy női hang csapott le: anyu, anyuka! – kiabálta. Aztán rájöttem, hogy az én hangom az, én kiabálok. Mikor rájöttem, abbahagytam, csöndesen, mozdulatlanul feküdtem. A tudatommal nem tért vissza a testérzékelésem, mintha megdermedtem vagy kihűltem volna. Az ablaktalan, fűtetlen szobában, meztelen alsótesttel fázhattam is. Nem tudom, még hány orosz ment át rajtam azután, azt sem, hogy azelőtt mennyi. Mikor hajnalodott, otthagytak” – írta leghíresebb önéletrajzi írásában, a megjelenésekor az év könyvének választott Asszony a fronton-ban.
1949-ben végzett az ELTE pszichológia szakán. Kezdőként művészetterápiával, majd játékdiagnosztikával foglalkozott, azt követően haldokló gyerekek és hozzátartozóik segítőjeként dolgozott. Karrierje során mindvégig ez a két téma – a gyermekpszichológia és a tanatológia, vagyis a halál és a gyász területe – érdekelte.
Munkájáról a mai napig elismeréssel, szakmai írásairól alapműként beszélnek az egyetemeken.