Második hullám

A baloldal Magyarországon valóban olyan, mint a Bourbonok: semmit nem felejtett és semmit nem tanult. Tavasszal érte el Magyarországot a koronavírus-járvány első hulláma, és mivel a kormányzat gyorsan és hatékonyan lépett fel a vírus terjedésével szemben, hazánk a legsikeresebben védekező országok közé került az első szakasz végére. A kormányzat hallgatott az egészségügyi szakemberekre és a közvéleményre is, amikor a korlátozó intézkedéseket elfogadta. Szinte mindenki egy emberként fogott össze annak érdekében, hogy ne alakulhasson ki olyan drámai helyzet, mint Olaszországban vagy Spanyolországban, ahol az orvosok kénytelenek voltak arról dönteni, kit tartsanak életben és kit nem. Ha a dél-európai országok kormányai is időben kapcsoltak és komolyan vették volna a vírus okozta veszélyeket, elkerülhették volna azt a negatív spirált, amelybe a felelőtlen hozzáállás miatt jutottak. Magyarországon két közéleti tényező volt (van), amely nem hajlandó megfelelő komolysággal közelíteni a világméretű járványhoz: a baloldal és a liberális média. Az előbbi szereplő már 2020 tavaszán is a járványnak szurkolt, annak ellenére, hogy ez a testtartás a magyarok egészségét és életét sodorta veszélybe. Egyetlen dolog motiválja a baloldalt, az pedig a kormánypártok népszerűségvesztése, amelyhez szeretne mindenáron hozzájárulni. Kizárólag erre tud fókuszálni, nem érdekli a közép- vagy hosszú távú politikai sorsa, hiszen számára a legfontosabb, hogy megbukjon végre az Orbán-kormány.

Emlékezzünk vissza a 2000-es évek legelejére, az első Orbán-kabinet időszakára! A baloldal számára a szociális háló minőségének a mértékegysége a lélegeztetőgépek száma volt. Bármilyen pénzügyi döntést hozott az akkori kormány, az MSZP–SZDSZ pontosan kiszámolta, hogy a kormányzati döntésből mennyi lélegeztetőgépet lehetett volna vásárolni, függetlenül attól, hogy éppen volt-e szükség lélegeztetőgépre vagy sem. Nincs új a nap alatt, hiszen húsz évvel ezelőtt is az egészségügy vélt és szerintük megoldatlan problémái voltak a baloldali kommunikáció központjában, és ez most is így van. Ugyanakkor ha visszatekintünk az elmúlt fél évre és az egészségügyi ellátórendszer felkészültségére, objektív szempontok alapján is arra a következtetésre jutunk, hogy a magyar egészségügy kifejezetten jól teljesített, sőt jobban, mint számos nyugat-európai, jelentősebb anyagi erőforrásokkal rendelkező uniós tagállam ellátórendszere. Hazánkban lényegesen alacsonyabb volt a megfertőződések száma, ennek köszönhetően pedig a halálesetek is jelentősen elmaradtak az európai átlagtól – persze minden egyes elveszített élet tragédia. Magyarországon mindent megtettek az orvosok a halálesetek visszaszorításáért, és az esetek többségében sikerrel jártak.