Ritka esemény, hogy magyar nagyregény jelenik meg. Még ritkább, hogy a megjelenő nagyregény írója a Kolozsváron lakó, de magát szilágyságinak tartó Szilágyi István. A nyolcvanegy éves szerzőnek a most megjelent Messze túl a láthatáron az ötödik regénye. Az 1969-es Üllő, dobszó, harang után 1975-ben megjelent második regény, a Kő hull apadó kútba – a szeretőjét meggyilkoló Szendy Ilka megtorolatlan bűne miatti megbolondulásának, egyben a század eleji erdélyi magyar világ eltűnésének története – a huszadik század második felének talán legjelentősebb magyar regénye volt. Az 1990-es Agancsbozót főszereplője, Deres arra ébred, hogy egy sziklapárkányon van, mások bekötözték a sebeit, s ezután három férfival él együtt egy barlangban, akik a kovácsmesterséget kívánják továbbvinni. Az Agancsbozót a legtalányosabb, legnehezebben olvasható műve Szilágyi Istvánnak.
A 2001-es Hollóidő a hódoltság korába kalauzol minket, s két részből áll: Revek falujának parókiáján az élet misztériumáról és a szabad akaratról elmélkednek a szereplők; a második részben reveki legények látnak világot katonaként, mígnem a regény végén szétgurulnak a csata után piramisba rakott, levágott fejek. A történetet át-átszövik a mágikus-mitikus jelenségek. A mostani regény, a Messze túl a láthatáron ugyancsak történelmi időkbe kalauzol: a Rákóczi-szabadságharcot követő évtizedekbe. Úgyszintén két részből áll, úgyszintén nyomasztó a hangulata, és úgyszintén tele van megfejtetlen talányokkal. Története pedig egyszerű: Tompay Wajtha Mátyás, II. Rákóczi Ferenc szekretáriusa török követségből érkezik haza, de jelentésére nem kíváncsiak, a fejedelem hazaküldi a családjához, hiszen rég nem látta feleségét és gyermekeit. Igen ám, de mikor hazaér, megtudja, hogy felesége előző este szánon távozott – didergős, havas tél van épp ugyanis – egy ismeretlen idegennel. A lápos-mocsaras világban a keresésére indulnak, de kiderül, hogy a közeli tó jege beszakadt a szán alatt, s az utasok lovastul odalettek. Mindezt az első részből tudjuk meg, amely a főhős emlékirata. A második rész – Amerre a világ – évtizedekkel később játszódik, mikor Tompay Wajtha Mátyás urunk Tipród minivármegye főbírája, aki az őt faggató vármegyei „alkalmazottak” kérdéseire felelget, felelevenítve az előző évtizedek furcsa bírósági eseteit.
Egyetlen materialista, jelenközpontú, Istennel szemben szkeptikus műalkotás felfedezése inspirálhatta a modern európai világkép megszületését – állítja egy amerikai irodalmár. A kérdés most az, milyen művek segíthetnek annak meghaladásában.
Nagyszabású felmérést csinált a Századvég, hogy kiderítse, mit is jelent a kulturális kereszténység, és mennyien vannak a kultúrkeresztények. Az eredmények meglepőek. Interjúnk a kötet két szerzőjével.
A globalizáció optikai csalódása, hogy a világot irányító ipari és technológiai rendszerek semlegesnek, személytelennek tűnnek. A kikötői daruk vagy a légiirányító panelek nemcsak technikai infrastruktúrák, hanem kulturális kódok is, a modernitás hatalmi struktúrái, amelyekre nem csak akkor kellene figyelnünk, amikor meghibásodnak.
Hortobágyi T. Cirill főapát szerint a klímaváltozás játszhatott szerepet abban, hogy a helyiség felmelegedett, így a bogarak számára is ideálissá vált a környezet.
De nem csak Trump viselkedése érintette meg, új könyve athéni bemutatóján elárulta, előfordult, hogy sírva fakadt a görögországi gazdasági helyzet miatt.
Míg kezdetben egyesek csupán elfogadást, addig mások társadalmi újrarendeződést szorgalmaztak.
Nem boldogabb-e az a nemzet bibliai értelemben, amelynek nemzeti és kulturális szimbóluma is a kereszt? Nem az a mondás, hogy „menjetek és tegyetek tanítványommá minden népet”? Szilvay Gergely írása.
Mindkétszer Vécsei Bálint hibázott.
