Boris komisz éve

Kohán Mátyás írása a Mandiner hetilapban.

„Események, kedves fiam, események” – válaszolta 1956-ban Harold Macmillan brit miniszterelnök arra a kérdésre, hogy mi fogja meghatározni a kormányrúd mögött töltött idejét. Macmillannek, akit a szuezi válság repített a kormányfői székbe, és külügyminiszterének szexbotránya vetett ki onnan, volt alkalma tanulni egyet s mást a körülmények hatalmáról. Habár a mai közerkölcsök Boris Johnsont, a hivatalosan négy, a valóságban pedig minimum hat gyermek kétszer elvált apját nagy eséllyel nem fogják majd tüzes vassal kikergetni a miniszterelnöki rezidenciáról, azért vele is szembejött néhány esemény.

Boris Johnson, aki bevallása szerint inkább meghalt volna egy árokban, mint hogy 2019. október 31-énél később léptesse ki hazáját az Európai Unióból, tavaly nyári pártelnöki kampányában még úgy fogalmazott, „nem vonzanak a parlament felfüggesztéséhez hasonló obskúrus procedúrák”, majd ugyanazon év augusztusában felfüggesztette a parlamentet, hogy ne legyen ideje meghozni a miniszterelnököt megállapodás hiányában a brexit késleltetésére kényszerítő határozatot. A határozat végül az utolsó pillanatban megszületett, Johnson kénytelen-kelletlen kérte a kilépés elhalasztását, s így a kormányfő mindkét életre-halálra tett ígéretét megszegni kényszerült: az Egyesült Királyság csak 2020. január 31-ével tudta elhagyni az Európai Uniót.

Johnson főhadiszállásán most látták elérkezettnek az időt az őszi pr-csorba kiküszöbölésére: a minap szavazott a parlament alsóháza először arról a belső piacszabályozási törvényről, amely felülírná a brexit által Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi részének kapcsolatába bevezetett apró kellemetlenségeket. Az északír polgárháborút lezáró, 1998-as nagypénteki egyezmény értelmében ugyanis Észak-Írország és Írország között nem jöhet létre „kemény”, tehát határ- és vámellenőrzéssel járó határ – így az immáron külső uniós vámhatárnak minősülő ír–északír határon úgy kell érvényt szerezni az EU vámszabályainak, hogy az ellenőrzés a határon nem lehetséges. Ezért a kilépési egyezményben az Egyesült Királyság elfogadott bizonyos uniós szabályokat az Észak-Írország és a másik három országrész, Anglia, Skócia és Wales közötti kereskedelemben. A piacszabályozási törvény most arra adna lehetőséget az illetékes minisztereknek, hogy kedvükre felülbírálják ezeket a szabályokat – olyannyira semmibe véve a kilépési megállapodás egy London számára kellemetlen passzusát, hogy Brandon Lewis Észak-Írországért felelős miniszter nyilvánosan be is jelentette: „a törvény valóban nemzetközi jogot sért egészen konkrét és korlátozott módon”. Hogy a most is csak harminc konzervatív képviselő tartózkodása mellett átcsúszó törvénytervezetet komolyan gondolják-e Johnsonék, vagy csak az ez év december 31-éig rendezendő kereskedelmi viszonyok letárgyalásához gyűjtenének vele pókerzsetonokat, az a következő hetekben derül ki. Annyi bizonyos, hogy az a Konzervatív Párt, amely a brexit megvalósításának ígéretével szerzett legutóbb nyolcvanfős alsóházi többséget, a lehető legelőnyösebb kilépéssel szeretné maga mellett tartani a szavazókat.

A politikai boszorkánykonyha felfűtésére valóban szükség van, ugyanis igencsak rosszul áll a konzervatívok szénája. Miután Boris Johnsont tavaly miniszterelnökké választották, a toryk 29 százalékos támogatottsága őszre 35 százalék környékére szökött fel, a decemberi előre hozott választás kampányának elején 40 felett járt, és a 45 százalékos szavazataránnyal aratott győzelem után is tovább nőtt, egészen 52-ig – de ez az előny mára elolvadt. A Politico közvélemény-kutatási átlaga lapzártakor 41 százalékot mutatott a jobboldalnak és 38-at a baloldalnak, ami hibahatáron belüli különbség. Különösen fájdalmas Johnsonnak, hogy az Ipsos felmérése szerint az áprilisban megválasztott munkáspárti vezetőt, Keir Starmert az állampolgárok 44 százaléka látja kompetens vezetőnek, őt pedig csak 37 százalék. Pedig a kormányzóképességi mérés évtizedek óta az a mutató, amelyen a toryk jellemzően még akkor is jól szerepelnek, ha éppen nem ők vezetik a közvélemény-kutatásokat. A lejtmenet a kutatások tanúsága szerint áprilisban indult, azaz egybeesik Keir Starmer megválasztásával és a koronavírus-járvány elharapózásával.