Nagy a bizonytalanság a beruházás végszámlája körül is, csak egy a biztos: folyamatosan nőnek a költségek.
Az Eiffel költsége bruttó 30 milliárdnál, az Operáé 50 körül állhat meg. Ha egy építkezés nyolc évig húzódik, mint az Eiffelé, akkor az árak bőven duplázódnak, egyébként otthon is, nemcsak itt. Az Operaház pedig speciális technikát igényel, hisz kiemelt műemlék épület és a leglátogatottabb színház is.
A projekt dúsulása okozta a költségek növekedését. Felemás érzés, hisz intézményi érdek, hogy egy évet és ne ötöt szüneteljünk, ugyanakkor egy pincétől tetőig rendbe rakott ház tíz-húsz év múlva spórol meg további leállásokat. Egyébként a kelet-berlini operaház felújítása – amely a mienknél kisebb – nyolc évig zajlott, és 120 milliárd forintnyi eurót emésztett fel, a hamburgi Elbphilharmonie koncertterem-együttese pedig 200 milliárdba került. Nem állunk tehát rosszul.
Ön is aláírta a Rákay Philip-féle tiltakozást Gyurcsány Ferenc kijelentése ellen, amelyben a volt kormányfő azzal fenyegette meg Vidnyánszky Attilát, hogy társaival együtt földönfutó lesz, ha már nem Orbán lesz hatalmon. Miért tartotta ezt fontosnak?
Egy politikai program több szegmensből áll, kultúrpolitikából is. Ha egy erő hatalomra kerül, előszeretettel nevez ki olyan vezetőket, akik az értékrendjét vallják, hisz kulcspozíciókon keresztül próbálhat meg világot jobbítani. Mindaddig nincs baj, amíg ezek nem ejtőernyősök, értik a munkájukat, és méltányosan végzik.
A gyurcsányi mondat azt üzeni: meglesz annak a böjtje, ha a kinevezett ember a hite szerint dolgozik. Ez egyáltalán nincs rendben. Ráadásul azt is sejteti, mintha irdatlan vagyonok halmozódnának a kulturális élet főszereplői mögött.