A globalizáció velünk marad, a nemzetközi koordinációnak azonban továbbra sem ismerjük hatékony formáját. A közösségek önrendelkezésénél a globalista agytröszt, Jeffrey Sachs sem tud jobbat ajánlani.
Jeffrey Sachs a Columbia Egyetem professzora, a lengyel Szolidaritás mozgalom egykori főtanácsadója, a világ egyik legbefolyásosabb fejlesztéspolitikai mogulja és az ENSZ millenniumi fejlesztési célkitűzéseinek egyik megalkotója. Nem tartozik a bolygó legmerészebb gondolkodói közé – cserébe módszeres és jól strukturált megközelítést kínál a világgazdasági összefüggések megértéséhez. Nyár elején megjelent könyve a globalizáció fogalomkörét övező káoszban tesz rendet.
Fotó: Brain Bar
Sachs szerint „az emberiség mindig globalizáltan létezett”, elsősorban a határokat nem ismerő földrajz és éghajlat, másrészt a törzsek és országok között terjedő technológiák okán, s nem utolsósorban az ötletek és intézmények mintázatszerű felbukkanása miatt. Szerzőnk a globalizáció hét szakaszát különbözteti meg az állattartás korai formáinak kialakulásától a hatékony mezőgazdaság megszületésén és az óceánok meghódításán keresztül az ipari s végül a digitális civilizációig. Minden korszakot annak egy-egy meghatározó momentumával azonosít: a lovak háziasítása például egyszerre kölcsönzött sebességet, szívósságot, erőt és intelligenciát a gazdaság összes területén.
Sachs tőrőlmetszett globalista, de javára szóljon, hogy elismeri a nemzetköziesedés rákfenéit a járványok terjedésétől a pénzügyi válságoknak való kollektív kitettségig. Összességében úgy látja, hogy a globalizáció történetének mind a hét nagy korszakában pozitív volt a mérleg, mert több embernek vált lehetővé a tanulás, valamint a politikai és gazdasági életben való tevékeny részvétel. A koronavírus kapcsán a hazai közbeszédben is megjelentek a globalizmus végét hirdető vágyképek.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
„Anyukám, nem tudom, hogy mikor foglak tudni hívni, mert szétszórtak bennünket” – mondta a szívbeteg férfi a telefonba, aki napokkal elrablása után vesztette életét.
A liberális állameszménynek abban az értelemben biztos vége van, hogy az egyének érdekeit az állam érdekei elé helyezheti. Nem az egyén szükségletei, hanem a közösség, vagyis az állam igényei fogják megszabni a közeljövő politikai mozgásait. Lánczi András írása.
A népszerű étteremtulajdonos szerint a vendéglátásban szükség lenne a stabilitásra, arra, hogy a munkaerőt meg lehessen tartani. Interjú közhangulatról, örök érvényű értékekről és a szakmáról.
A brit miniszterelnök azzal fenyegetőzött, hogy lefoglalja az orosz hajókat, ám Vlagyimir Putyin egyetlen húzással kártyavárként döntötte össze a londoni kardcsörtetést.
p
0
1
2
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 0 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!