A velencei Szent Gellért műveiről van szó, ő ugyanis az első ismert tudósunk. Nem beszélte jól a nyelvünket, prédikációit tolmács segítségével adta elő. Három nagy hittérítőnk egyike volt, és érdemes megismernünk a másik kettőt is. Szent Asztrik Prágai Szent Adalbert nevelője volt. Géza fejedelem hívására jött hozzánk, majd Szent István bizalmi embere, esztergomi és kalocsai érsek, Pannonhalma első apátja lett. Ő hozta el a pápától a Szent Koronát Istvánnak, megelőzve a lengyeleket, akik szintén koronát kértek ekkoriban az egyházfőtől. Prágai Szent Adalbert az Árpádok és a lengyel Piastok keresztény államalapításának fontos szellemi vezetője, Szent István megkeresztelője volt. Pogányok ölték meg északon, Pomerániában. Cseh-, Lengyel- és Poroszország, valamint a magyarországi lengyelség védőszentje, az esztergomi főszékesegyház pedig a nevét viseli. Szent Gellért Szent Imre nevelője, majd csanádi püspök, bakonybéli remete és tudós gondolkodó volt. Fő műve a Deliberatio (elmélkedés), többi munkája azonban elveszett. 1046-ban ölték meg a honfoglalás kori vezérről elnevezett Kelen-hegyen, amelyet a 14. századtól hívunk Gellért-hegynek.
Valamennyien bencések voltak, mivel korukban még nem volt más szerzetesrend. Pontosabban ez volt a későbbiek „prototípusa”, amelyet rakoncátlan természetünk nem Szent Benedek után nevezett el, ahogy a többi nép, hanem egy másik férfinevet, a Bencét ragasztotta rá. Vajon ha azt kérdeznénk, hogy ki tud bencés emléket a fővárosban, vagy a tudománynak melyik a legnagyobb „emlékműve” itt, kinek jutna eszébe Gellért püspök és a hegy?