Évtizedes pereskedéssel jutott el odáig a marosvécsi Kemény család, hogy visszanyerjen egy erdőbirtokot. Nagy Kemény Gézával beszélgettünk családról, becsületről, kitartásról, a névvel járó kötelességről és a román állam végeláthatatlan játszmázásairól.
Sólyom István írása a Mandiner hetilapban.
Rendezett, takaros udvar, ezer színben pompázó virágoskert, élettől duzzadó környezet. Merőben szokatlan miliő egy erdélyi kastély esetében. A látogatás apropója egy hosszadalmas procedúra után végérvényesen lezárt és megnyert restitúciós per, amelyben közel hatvan hektár erdőt kapott vissza a marosvécsi Kemény család. Arra vagyok kíváncsi, mivel sikerült úgy érvelni, hogy a hasonló ügyekben az utóbbi években pardont nem ismerő román bíróság ezúttal az örökösök javára döntött.
A kastély belső udvarán kialakított szabadtéri ebédlőhelyiségben foglalunk helyet, a jászvásári látogatók érkezéséig csak a miénk a tér. „Háromezer hektárt kellene még visszakapnunk, amelyet több mint tíz éve végérvényesen a javunkra ítélt a bíróság, de azóta sem helyezték birtokba a területeket. Minden pert megnyertünk, ezeket támadta meg a Maros megyei prefektúra. Ennek az egyik perújítását nyertük most meg. Nem is az ötvenhét hektár erdőt sajnáltam volna, hanem azt, hogy a román állam bemocskolja nagyapám nevét” – magyarázza Nagy Kemény Géza, báró Kemény János író unokája, a kastély örököse és fenntartója.
A felperes háborús bűnökkel vádolta báró Kemény Jánost, ami az unoka szerint hatalmas öngólnak bizonyult. Az ő stratégiája egyszerű volt: minden fellelhető családi iratot, dokumentumot átolvasott, rendszerezett. „Nagy segítségemre volt Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatója és öcsém, Vécsi Nagy Zoltán, a sepsiszentgyörgyi Erdélyi Művészeti Központ vezetője. Mindkét intézményben találtam hasznosnak bizonyuló feljegyzéseket. A PIM-ben bukkantam rá egy tisztogató bizottsági dokumentumra, egyfajta erkölcsi bizonyítványra. Ebből derült ki, hogy nagyapám semmilyen, visszamenőleg államellenesnek nyilvánítható cselekményt nem követett el. Baloldali gondolkodású ember volt, »vörös báró«, de a bekapott gyomrosoktól megváltozott a szemlélete” – mondja.
Éppen előzésben voltam, amikor hátulról megjelent egy levillogni akaró autós, rányomtam a gombra, és mivel a megelőző kommunikáció angolul folyt, a villogósnak címezve annyit mondtam, hogy „fuck you”, majd pedig minden mondat végére odatettem, például hogy „Google”. Nagy Koppány Zsolt írása.
A történész szerint a fejedelem hozott egymásnak ellentmondó döntéseket, de mindig a realitásokhoz alkalmazkodva: képes volt nagyívű terveiről lemondani, ám az adott körülményeket országa számára maximálisan kihasználni.
Bemutatták a július 1-jén megalakult Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ (MNMKK) átfogó fejlesztési stratégiáját. A Legelőből hazát címet kapott vízió lényege, hogy a magyar társadalom minél nagyobb rétegét tudják aktív kultúrafogyasztásra ösztönözni.
A gyerekszoba.hu szerkesztői jelezték a tévedést annak a földrajztanárnak, aki a szóban forgó kiadványból oktatja diákjait.
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Bosszant az a trend, hogy mostanában divatja lett a nemzetünk kigúnyolása, csúfolása, leszólása.
George Simion reakciójában azt írta: „a hatalom honatyái” gúnyt űznek a parlamenti procedúrákból, és azzal fenyegette őket, hogy hamarosan üt az ő órájuk”.
