Aki mindig csak előrenéz, csakhamar elfelejti, honnan is indult, s többé már nincsen hová visszatérnie.
„A »modernség« pedig a legjelentősebb, legcsodálatosabb kultúrhelyzet. Ha az evolváló emberiséget hosszú oszlopban, hegyen-völgyön ismeretlen vidékek felé vonuló tábornak képzelem, akkor a modernek az első sor. Azok, akik az első lépést teszik a még ismeretlenbe, akik szemtől szembe állnak a káosszal, melyből lassan és folytonosan az új ember születik. […] Első! Szinte vallásos borzongást érzek, ha ezt intenzíven elgondolom.” E sorokat Balázs Béla írta a Nyugat folyóirat 1909. évi 15. számában. Továbbra is ez a kultúrhelyzet a legcsodálatosabb minden „haladó” gondolkodó számára: a mindig előrenéző, de sohase hátratekintő perspektíva.
E rövid idézetben minden megtalálható, aminek a filozófiai-társadalmi-politikai progresszió szótárában szerepelnie kell: „modern(ség)”, „első”, „ismeretlen”, „új ember”. A tradíció kereteinek lebontásával az addig ismertből és értelmesen elrendezettből kiismerhetetlen és kaotikus lett. Ám a „haladó” gondolkodás ebben nem problémát, hanem esélyt lát a mögöttünk nehézkedő, mozdulatlan erő, a hagyomány meghaladására. Ami azonban ebből következett, az nem a káoszból születő új, modern, a kiskorúságából magát a felnőttségbe emelő ember (Kant), hanem a létezésbe magányosan belevetett, önmagát és a másikat ki nem ismerő individuum, amint erről a 20. század irodalma – hol tragikus, hol ironikus felhanggal – bőségesen referál.
Aki mindig csak előrenéz, csakhamar elfelejti, honnan is indult, s többé már nincsen hová visszatérnie. Babits egy esszéjében úgy fogalmaz, hogy „nagyon téved az, aki a múlt eltüntetésével hiszi leginkább szolgálhatni a jövőt. Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe”.
A tradíció higgadtságával szemben a mindig harsány forradalmak kultúrája szerinte „sivár és szegényes”. A hagyomány nélkül, írja, „a mindenkori jelen még az önmegértés elemi lehetőségétől is meg van fosztva”.
Az elektromos mobilitás „forradalmi gyorsasággal” fog elterjedni, mert az egész világ megtanulja azt, hogy az olajimport az mekkora kitettség – jelentette ki Mráz Ágoston Sámuel a Mandiner Mesterterv című műsorában.
Lapunk a Mandiner hetilapban 2023 májusában megjelent interjúval emlékezik meg a művészről.
Pető Zoltán szerint Harari egy megkésett felvilágosító, akit a „haladás babonája” jellemez. Szilvay Gergely recenziója.
A Mandinernél pár éve nem járt sikerrel, amikor igyekezett „kicsit pozitívabbra hangolni” a vele készült interjút.
A Mandiner jelentős növekedést ért el az elmúlt időszakban, és most ismét szintet lép: új videós műsorstruktúrával bővíti kínálatát. Ezekről, továbbá a Mandiner őszi díjátadó gálájáról és a kárpátaljai adománygyűjtés eredményeiről tartott sajtótájékoztatót Szalai Zoltán főszerkesztő.
Valójában fogalma nincs se neki, se a csapatának arról, mit is kezdenének az országgal.
A több mint négyszáz olvasó kvízjátékon vehetett részt, meghallgathatta, mit gondol Schmidt Mária a világról és élvezhette Lotfi Begiék szenzációs koncertjét.
Vajon meddig marad Arne Slot?
Az ember drámai, súlyos belső ellentmondásokkal terhelt lény. Egyfelől ostobán rombol, másfelől a végtelent vizslatja. Győrffy Ákos írása.
