Akkor szólítjuk meg, amikor egy korábban parkolóként használt, most építési törmelékkel behordott foghíjtelekre kukucskál a drótkerítésen át: „Elnézést, azt keresi, hogy hol tudja tölteni az éjszakát?” A férfi hangjában vád, félelem és panasz egyszerre: „Miből gondolja, hogy hajléktalan vagyok?!” Faképnél hagyna minket, de egy kétezres beígérésével elnyerjük a bizalmát. A 2-es villamos sínpályája melletti, rakparti padon, pontosan a Gellért-heggyel szemben – olyan látképpel előttünk, amilyet a járvány miatt most távol lévő külföldi turisták elragadtatva csodálnának – kész beszélni nyomorúságos helyzetéről.
A koldulás nála alap, aludobozokat is gyűjt. Dohányos lévén a csikktartókból kikotorja a dekkeket, mert még van bennük annyi dohány, hogy kimentse, és olcsón vásárolt cigarettapapírba töltse. Az esti és éjjeli Budapest mindig ébren találja, az olyankor élelemkereső terep a számára. Főleg Budán, a XI. kerületben járja végig az utcákat, ahol idős jó emberek naponta akasztanak ki némi élelmet a kertkapukra. Hajnal előtt ér „haza”, vagyis egy lépcsőházba a nővéréék társas bérházában. Testvére megadta a kódot. A sógora nem engedi, hogy a lakásban aludjon, de hallgatólagosan minden másnap tisztálkodhat a fürdőszobájukban. Táskája, amelyben a holmijai vannak, a körfolyosón, a lakásajtó közelében hever. A gangon alszik pár órát, mielőtt az első munkába sietők megjelennének a lépcsőházban. Akkor kioson, felmegy a Gellért-hegyre, ahol a kutyasétáltatókkal köszönőviszonyban van, valahol a Citadella alatt leheveredik egy padra néhány további órát szundikálni.
„A közterület-felügyelők inkább csak ébresztgetik az utcán alvókat, hogy keljenek, vigyázzanak az értékeikre, nem vitetik el őket”
E riportalanyunknak rendes szakmája van, mechanikai műszerész. A nyolcvanas években jól keresett gmk.-ban, targoncákat javított. Utóbb egy kábelgyártó cégnél tíz év után bocsátották el, elmondása szerint olyan hiba miatt, amelyet nem is ő követett el. Ez után ötven év fölöttiként már nem tudott megfelelően elhelyezkedni. A felesége korábban meghalt leukémiában, majd az édesapja is elhunyt, nagy volt az önkormányzati lakás, nem adtak lehetőséget, hogy kisebbre cserélje. Miközben nem volt rendszeres fizetése, a rezsin kívül apja adósságait is fizetnie kellett volna. A gyűlő tartozások miatt 2017 októberében kilakoltatták.
A három év csövezés alatt csak egyszer ment be – egy VIII. kerületi – éjjeli menedékhelyre. „Túl sok ágy volt egy szobában, és akik ott voltak, épp veszekedtek, kiabáltak, elképesztően piszkosak voltak… Hát, a szállót, úgy láttam, próbálják tisztán tartani… De ha ott ilyen emberek vannak, akkor én nem megyek oda.” Osztja azt a véleményt, hogy többen vannak a hajléktalanok, mint korábban. Hogy miért? Most nyár van, és akiket vesztegzár alá helyeztek a vírus alatt, örömest kirajzottak. Értesült róla, hogy a főváros és sok kerület „a baloldalé” lett, s az új vezetés nem zargatja őket. A közterület-felügyelők ha beléjük botlanak, inkább csak ébresztgetik az utcán alvókat, hogy keljenek, vigyázzanak az értékeikre, nem vitetik el őket.