Kortársak kávéval

Akkor most igyunk meg valahol egy jó kávét! – támadott le a gondolat, miközben a strandbüfék délután már határozottan fáradó sütőolajszaga visszaűzött bennünket az autóba. Ha létezik purgatórium, akkor ott nyilvánvalóan a balatoni strandbüfék kimeríthetetlen használtolaj-készletével táplálják a tüzeket. Mondjuk sokat nem lamentáltam a dolgon, mert beugrott, hogy Salföldre menet útba ejthetnénk Káptalantótit, ahová az előző héten érkezett invitálás egy régóta tervezett műintézet, a Káli Cool – közért, bár és galéria – megnyitójára. Most pedig itt volt az alkalom abszolválni a meghívást, és csekkolni, hogy milyen náluk a kávé, ha már a múltkori megnyitóra pont nem értünk oda.

A legegyszerűbb út a kertek alatt Szigligetről Badacsonytördemic ántivilágból itt maradt, tisztességesen rázó macskaköves főutcáján át vezetett, hogy jobbról a Badacsony, balról némileg távolabb a Szent György-hegy látványa legyen a kísérőnk. Ám ott volt még Nemesgulács és a Gulács kúpszerű bazalttömbje, majd a cukorsüveg formájú Tóti-hegy közeli és a Csobánc távolabbi látványa. Ahogy beértünk Káptalantótiba, a reaktivált Közért és Csemege feliratok retrográd logotípiái az egykori kocsma és szövetkezeti bolt homlokzatán, valamint a kékre festett ablakkeretek és ajtók egyaránt megállásra késztettek a faluközpont közvetlen közelében – helyben voltunk. Azért azt már kintről érzékeltük, hogy a Káli Cool célközönsége elsősorban a környéken nyaraló városi értelmiségiekből áll, akik a nap vége felé nemcsak megállapodnának egy-két órára a kézműves sörök és a Balaton-felvidéki borok laza társaságában, de akár még műalkotást is vásárolnának.