Ellenzéki helykeresés

Sokan biztosra vették, hogy a veszélyhelyzet idején hozott intézkedéssorozat a Fidesz malmára fogja hajtani a vizet. Áprilisban ez még így tűnt, de ma már nem lehet egyértelműen kijelenteni, hiszen a kormányzó erőnek nehézséget okozhatnak a visszaeső gazdasági adatok és az esetleges második hullám. Eközben kétségtelen: a kormánypárt(ok) népszerűsége emelkedett.

Az is tény, hogy az ellenzék ez idáig nem igazán tudta kihasználni a kínálkozó lehetőségeket, ám az erővonalak elkezdtek kikristályosodni a baloldalon. A Demokratikus Koalíció vált a térfél vezető erejévé, és a kérdés igazán az, hogy a párt a radikalizmusával – legutóbb a trianoni évfordulón – mennyiben korlátozza saját növekedési potenciálját. Megtörténhet ugyanis, hogy hiába a DK a legerősebb, Gyurcsány Ferenc személye egy szélesebb ellenzéki együttműködésben taszító tényezőként jelenik meg. Általános vélekedés, hogy 2022-ben a baloldal egy jelöltet szeretne állítani valamennyi egyéni választókerületben, egy ilyen együttműködésben pedig helye lesz a DK-nak. Az már kevésbé egyértelmű, hogy hány lista fog indulni, mert koordinált jelöltállítás esetén is legfeljebb három teheti ezt meg. Mivel a közös listáknál magasabb a küszöb, ez kevésbé tűnik vonzó opciónak a legtöbb ellenzéki párt számára, hiszen az MSZP vagy a Jobbik kiesése a Fidesz javára döntené el a 2022-es választást.

Talán a Momentum lehetett volna a legkényelmesebb helyzetben, azonban tavasszal gyakorlatilag láthatatlan volt. Egyetlen alkalommal tudott komolyabb mértékben a hírekbe kerülni: a tisztújításkor, amely után számos kritika fogalmazódott meg a tagság és a szavazók részéről is. Hogy ez mennyiben befolyásolja a párt magatartását az esetleges összefogásnál, ma még nyitott kérdés. Várhatóan a realitások talaján fog maradni, és nem kockáztatja meg, hogy az ellenzék többi ereje ráhúzza az „összefogás gátja” címkét.