A szegények segélyezik az elkényelmesedett gazdagokat

Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban.

Németország és Franciaország kezdeményezésére tekintélyes méretű, 750 milliárd eurós támogatási alapot hoznak létre az unióban, hogy a nehéz helyzetbe jutó európai gazdaságot átlendítsék a koronavírus-járvány okozta kihívásokon. A Next Generation EU (következő nemzedék) elnevezésű programból 440 milliárd lesz támogatás, 250 milliárd nagyon kedvező hitel, 60 milliárddal szemben pedig garanciát vállal az unió. Ez a 750 milliárd hozzáadódik a következő hétéves költségvetés 1074 milliárdos összegéhez. Élénkítik a gazdaságot, csak nem a magyart Magyarország részesedése – a bizottság közleménye szerint – pontosan még nem rögzíthető, de az ország „legalább 7-8 milliárd eurós vissza nem térítendő támogatásra és 7 milliárd eurós hitelre lehet jogosult”. Ne tévesszenek meg senkit a nagy számok: ezzel az összeggel hazánk lehet a jövőben az uniós költségvetés legnagyobb vesztese. Ha a teljes 1824 milliárd euró elosztási arányát nézzük, a hazánknak jutó források hányada alig növekszik a következő uniós költségvetési időszakban: a 2014–2020-as kohéziós források mértékéhez viszonyítva a javaslatok alapján mindössze 9 százalékos a növekmény – miközben Hollandia esetében mintegy 470 százalékos. Az eddigi források kétszerese juthat számos nyugat-európai fejlett gazdaságnak Svédországtól Ausztriáig; utóbbi 254 százalékkal kaphat többet, mint az előző uniós költségvetésben. Hazánknak lényegében nem jut több, sőt kizárólag a történelmi léptékű, a koronavírus-járvány miatt létrehozott extra pénzügyi alapnak, a Next Generation EU-nak köszönhető, hogy a források legalább nem csökkennek.

A mediterrán országok a fő nyertesek, miközben az elmúlt évtizedben az uniós gazdaság motorjává váló Közép-Európa és a visegrádi régió hátrányos megkülönböztetésben részesül. Azon belül az idei első negyedévben történelmi nagyságrendű gazdasági visszaesést elszenvedő Szlovákia 29 százalékos növekményével és Lengyelország a 24 százalékos emelkedéssel is kedvezőbb helyzetbe kerül hazánknál. Ez valószínűleg szándékos Brüsszel részéről, hiszen így belső törésvonalat hozhat létre a visegrádi országokon belül – utóbbiak közös nyilatkozatban ellenezték a gazdag országok támogatását a szegényebbekkel szemben. Relatív értelemben Magyarországot bünteti Brüsszel a legnagyobb mértékben, azért is, mert források szerint a többi visegrádi országot legalább igyekszik kompenzálni más területeken.

Mint arra a magyar miniszterelnök rámutatott, a hazánkkal megegyező népességszámú, fejlettségben is hasonló szinten álló Portugália Magyarországnál 30 százalékkal nagyobb összeget kapna a gazdasági újraindítási csomagból. Az is meglepő, hogy ha a korábban elfogadott uniós gazdaságélénkítési forrásokat is beszámítjuk, mindössze öt mediterrán ország kapja a teljes uniós újjáépítési terv forrásainak 50,6 százalékát, a közép-európai országoknak pedig ennek a fele jut csupán. Felmerül a kérdés: vajon mi a források elosztásának a mechanizmusa? Ha a magas munkanélküliséget, a nagy államadósságot és a gyenge gazdasági növekedést díjazza Brüsszel, akkor a felelőtlen gazdaságpolitika nyeri el jutalmát uniószerte – méltatlanul. Kérdés az is, hogy a koronavírus okozta válság előtti munkanélküliségi ráta miért képezheti alapját a járvány hatásainak enyhítését célzó források elosztásának. Úgy tűnik, Brüsszel valójában nem is a koronaválság gazdasági hatásaira kíván reagálni.