Amerikából tért haza Susánszky Ádám, hogy létrehozza a Zing Burger magyar hamburgerláncot, ahol fagyasztott készételek felhasználása helyett hazai alapanyagból frissen, rendelésre készülnek az ételek.
Takács Zsolt interjúja a Mandiner hetilapban.
Hogyan került közel a gasztronómiához?
A középiskola végén egy ismerősöm elhívott, hogy segítsek pohárszedőként egy afterpartin, gondoltam, a zsebpénzem mellé jó kiegészítés lesz. Ezután elkezdtem nyáron is a vendéglátásban dolgozni, mindig eggyel komolyabb helyre kerültem. Miután befejeztem a középiskolát, úgy érzékeltem, itthon nem elég szélesek a lehetőségek, illetve nem akartam belesüllyedni a hazai vendéglátásba, ezért külföldre mentem dolgozni, hogy kipróbáljam magam, és fejlesszem a nyelvtudásomat. Az Egyesült Államokban eltöltött három év alatt rengeteg, itthon még újszerűnek számító dolgot láttam a vendéglátásban, ezeket az ismereteket kezdtem el kamatoztatni.
Miért pont a hamburger?
Először nem az volt a középpontban. Az ezredfordulón jöttem haza, és 2010-ig nem is foglalkoztam a hamburgerekkel. Itthon elindítottuk a Balettcipő kávézót, aztán lett egy másik helyünk is. Azt viszont a 2008-as válság idején egyre nehezebben tudtuk tovább üzemeltetni, nem volt meg az önálló arculata, kellett egy lökés neki. Egyébként akkor zajlott világszerte a hamburger megújulási hulláma. 2007 környékén kezdtek megjelenni Magyarországon is a jó minőségű, kézműves hamburgerek, amelyeket utcai büfékocsikból vagy kisebb éttermekben árultak. Ez akkor nagyon új dolognak számított. Amerikában is szereztem ezzel kapcsolatban egy-két jó tapasztalatot, ezért döntöttünk úgy, hogy belevágunk.
Sokak szerint az hozta meg a sikert, hogy az Egy Nap a Városban blog 2010-ben a legjobb budapesti hamburgerként hivatkozott az éttermének burgereire.
Az akkori éttermünkben, ahol én voltam a főszakács, éppen elkezdtük készíteni a magunk által különlegesnek vélt hamburgert – de ez még nem a Zing égisze alatt ment. Úgy gondoltuk, a vevők között elterjed majd a híre, és egymásnak adják a kilincset: igyekeztük rózsaszínre sütni a húspogácsa közepét, és arra törekedtünk, hogy olyan hamburgerélményt nyújtsunk, amilyet senki más nem tud. Az Egy Nap a Városban blogosok pont akkor kezdték el keresni Budapest legjobb hamburgerét, amire akkor még inkább a Marika néni kávézója, a Wikinger és a hozzájuk hasonló helyek pályázhattak a legjobb eséllyel. Mi más vonalat vittünk: a közepesen átsült vagy sztékszerű hamburgereinket sokkal megfizethetőbb áron kínáltuk, mint a többiek.
Nem volt túl nagy kockázat új koncepcióval belépni a magyar piacra?
Ahogy az élet bármely más területén, a vendéglátásban is mindig az nyer, aki újat hoz be. Eleinte nem éreztem benne a kockázatot, pedig a fogyasztók nem ismerték még ezt a vonalat, és nem voltak rá felkészülve. A mai napig sokan viszolyognak attól, hogy közepesre sütjük a húst, talán még mindig nem ment át igazán az üzenet, hogy ez a legjobb módja a hamburgerkészítésnek – persze ha valaki nem szereti így, neki igyekszünk teljesen átsütni. Visszatérve a kérdéshez: inkább az lett volna a kockázatos, ha nem lépünk ilyen irányba, mert a pénzügyi helyzetünk szorongatott, és muszáj volt valami újdonsággal előrukkolni.
Hogy látja, miként alakult át a gasztronómia Magyarországon az elmúlt években?
A kétezres évek eleje óta folyamatosan változik a helyzet. Az úgynevezett gasztroforradalom 2006 környékén kezdődött: négy-öt-hat étterem elkezdte a hagyományos gundeli magyar konyhát megújítani a jó minőségű alapanyagokra helyezve a hangsúlyt. Eközben elindult a Bocuse d’Or is, és a magyar gasztronómia, hasonlóan, mint az autógyártás, felülről kezdett el egyre szélesebb körben új és jobb technológiákat bevezetni. Az autóiparban a Formula 1-ben próbálják ki a legújabb fejlesztéseket, így működik ez a gasztronómiában is: amit egy Michelin-csillagos étterem technológiában meg tud oldani, elképzelhető, hogy tíz év múlva már a háziasszonyok tudástárában is benne lesz. Ilyen például a szuvidálás technológiája, ami tizenöt évvel ezelőtt még olyan volt, mintha űrtechnológia lenne, és hasonló a helyzet a sörfőzéssel is. 2006 környékén tehát megindult a gasztronómia megújulása, amire 2012 környékén megérkezett a street food válasza. A társam, Csanda Eszter által szervezett Street Food Show és a Gourmet fesztivál égisze alatt kezdődött, akkor jöttek rá az emberek, hogy nemcsak konyhakész alapanyagokból összerakott dolgokat lehet az utcán fogyasztani, hanem ott is lehet igazán jó falatokhoz jutni.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
A Kínában forgalomba helyezett elektromos gépkocsik kétharmada olcsóbb, mint hagyományos, robbanómotoros alternatíváik. Az olcsó gyártás miatt az ázsiai ország dominálja az európai EV-piacot is. Az öreg kontinensen lévő gyártóknak több támogatásra lenne szüksége, hogy felvehessék a versenyt.
Pénteken őrizetbe vették az ukrán mezőgazdasági minisztert, akit szervezett bűnözéssel vádolnak.
