Nem a kor teszi az embert

Gacsályi Sára írása a Mandiner hetilapban.

A Krisztus előtt háromezer környéki mezopotámiai agyagtáblákon is feltűnik az „ezek a mai fiatalok” üzenet, ahogyan a „mit dumálsz nekem, öreg” és annak aktuális megfelelője, az „OK boomer” sem jelent újdonságot – mondja Nemes Orsolya. A szakértőt hallgatva egészen megnyugszik az ember: semmi nincs veszve. Épp ellenkezőleg, a fiatalok és az idősek is egyre több lehetőséggel találkoznak, és „ha van szeretetkapcsolat, van közös motiváció, hogy megértsék egymást a különböző korú emberek, akkor meg is fogják érteni”.

A generációkutató szerint nagy nemzedéki sztereotípiák élnek arról, mennyire más egy unoka és egy nagyszülő világa, holott a közöttük lévő szakadék közel sem áthidalhatatlan. Egy dolgot azonban fontos mindenkinek szem előtt tartania: rengeteg lehetőségünk van, de nem kell mindegyikkel élni, nem az tünteti el a nemzedéki különbségeket, ha a nagymama regisztrál a TikTokra és az Instagramra, hogy mindenben az unokájával lehessen, hanem az, ha találnak közös pontokat, ahol találkozni tud a világuk – hívja fel a figyelmet.

Hozzáteszi: ne skatulyázzunk be senkit a kora miatt: ha a nagymamának szüksége lesz rá, hogy megismerjen egy új számítógépes programot, megteszi, ahogyan egy fiatal is ha érdeklődik a tésztagyúrás iránt, segítséget kaphat egy idősebb korosztály tagjaitól. „Csalóka támpont az életkoruk alapján sztereotipizálni az embereket, hiszen egy generáción belül is sok alcsoport, különböző emberek akadnak. Ha nem vesszük ezt figyelembe, üres, hamis képünk lesz az emberekről” – hangsúlyozza Orsolya. A generáció fogalmát tehát fenntartásokkal kell kezelnünk: gondoljunk csak Kelet- és Nyugat-Berlin embereinek a sorsára.