Kínai kémek suttognak az európai döntéshozók fülébe
Egyre több, Európában tevékenykedő kínai kémre derül fény, azonban nem egyszerű leleplezni őket. Peking pedig igencsak kreatív.
Az Európai Unió nem oldotta meg Trianon problémáját: az utódállamok nagy része továbbra sem enged kisebbségellenes politikájából – közben Nyugat-Európában mintha átestek volna a ló túlsó oldalára. Álnaiv apokrif interjú egy hat éve a jólét reményében Nyugat-Európába érkező és egy a Kárpát-medencei szülőföldjén a nehézségek ellenére is kitartó kisebbségivel.
Póla Gergely álinterjúja a Mandiner hetilapban.
Milyen nyelvi közegben élnek?
Árpád: Abba – még – nem szólnak bele, ha a kenyeret vagy a vonatjegyet magyarul kérem, de van, ahol már azt is ellehetetlenítik. Olyan viszont már többször megesett, hogy egy orvos nem látta el a beteg, sérült embert, mert az az anyanyelvén szólalt meg. A magyar feliratok használata is sok helyen visszaszorul a szélsőséges szervezetek és személyek fellépése nyomán. Rengeteg ember anyakönyvébe más keresztnevet vagy más írásmódú vezetéknevet írnak be.
Abdal: Itt egyre több felirat a saját nyelvemen szól hozzám, és néha boltban, jegypénztárban is tudom használni az anyanyelvemet. Noha vannak, akiket ez zavar, nem korlátozzák a nyelvhasználatunkat. Az itteni okmányaimon a rendes nevem szerepel.
A nemzeti szimbólumaikat használhatják?
Árpád: Csak diplomáciai és sporteseményeken lehet használni más nemzet zászlaját. Egyéb jelképeket elvileg nem tiltanak, az önkormányzatok mégis elveszítik a regionális zászló kitűzése miatt ellenük indított pereket. Többször azért is eljárás indult, mert valaki elénekelte a nemzete himnuszát.
Abdal: Közintézményeken nem lengenek a zászlóink, igaz, nincsenek is olyan települések, ahol a nemzetem adná a többséget. Az senkit nem zavar, ha kitűzöm a szülőhazám zászlaját, vagy eléneklem a himnuszát.
Mi jellemzi a kisebbségi hitéletet?
Abdal: Zavartalanul működhet az egyházam. Sőt vannak hitközségek, ahol szélsőséges hitszónokok prédikálnak, és még őket sem piszkálják. A vallási jelképeket viszont mind kevésbé tolerálják az iskolákban, a munkahelyeken – de ez a keresztényeket is érinti.
Árpád: A hitközségem gyakori hatósági vegzálás közepette kénytelen működni. De mi még nem szólhatunk semmit, mert vannak olyan részei a magyarságnak, amelyek nem misézhetnek anyanyelvükön, sőt a magyar nyelv oktatását is titokban kell megszervezni. Ám csak ahhoz képest nevezhető jónak az itteni helyzet: az egyházainkat nemegyszer megfosztotta javaiktól a bíróság, meglehetősen furcsán.
Azt állítja, hogy a bíróságok ítéletét a felek etnikai vagy vallási hovatartozása is meghatározza?
Árpád: Igen, előfordul. Sajnos ritkán kelt nemzetközi visszhangot.
Abdal: Régen állítólag itt is gyakrabban megesett, de ma már nem kell tőle tartani: a rasszizmus vádjával meg lehet semmisíteni egy egzisztenciát. Vannak civil szervezetek, amelyek a kisebbségieket segítik a bírósági ügyek alatt és után, ebben számíthatnak önkéntesek, jogászok, újságírók segítségére.