Zászlók a kibertérben

Dobozi Gergely írása a Mandiner hetilapban.

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény múlt heti módosítása finoman szólva is megosztó volt, s a jogállamiságot féltő hangok különösen hangosnak tűnnek a különleges jogrend árnyékában. Fontos azonban rögzíteni: a júliustól hatályos rendelkezések célja, hogy nemzetbiztonsági szabályozásunk lépést tartson a 21. századi folyamatokkal, nem pedig az, hogy szöget verjen a jogállamiság koporsójába.

Hazánk kiberbiztonsága, annak jelentősége az ország politikai, gazdasági, pénzügyi, technológiai és egészségügyi biztonságával egy sorban említendő. A mostani jogalkotás célja nem a polgárok korlátlan megfigyelése, sokkal inkább jele annak, hogy a megváltozott viszonyok indokolttá teszik egy 1995-ben alkotott jogszabály aktualizálását – a katonai kibertér védelméről a honvédelmi törvény már rendelkezik. Ahhoz, hogy érthetővé váljon, mi vezetett ide, mindenekelőtt a közelmúlt tendenciáit érdemes elemezni.

A világgazdaság évről évre egyre nagyobb hányada helyeződik át a kibertérbe, s a tendencia az államigazgatási funkciókra is igaz: 2020-ban a legtöbb fejlett országban azonosítható az a néhány stratégiai terület – például a telekommunikáció, a közlekedés, bizonyos államkincstári funkciók, energetika stb. –, amely az állam biztonságos működtetéséhez szükséges, mégis valamilyen formában kötődik a kibertérhez. Megjegyzendő, hogy a hazánkban is egyre elterjedtebb e-közigazgatás is a felhőbe tereli a mindennapi ügyintézést.

Ez nem csak a jóhiszeműek számára lehetőség. Ami a privát szektort illeti, az egyik piacvezető kibervédelmi cég 2019-es jelentése közel egymilliárd támadásról számolt be az előző évre vonatkozóan. Az államközi kapcsolatok viszonyában pedig egy amerikai agytröszt, a Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) közölt terjedelmes listát a regisztrált államellenes kibertámadásokról – a népszerű túlterheléses támadásokon és dezinformációs kampányokon túl ezek közül nem egy irányult az említett stratégiai jelentőségű állami infrastruktúrák ellen.

Felismerve a realitásokat először Kína, majd Oroszország lépett, s minden jel arra utal, hogy a sort a NATO folytatja majd. Az Állami Duma 2019 februárjában megszavazta a nyugati sajtóban internet sovereignty bill néven ismert törvényjavaslatot, megteremtve a lehetőségét annak, hogy a világháló elérhetősége az orosz nemzeti érdekeknek megfelelően alakuljon. Az orosz lakosság a továbbiakban a Runet elnevezésű hálózatra is kapcsolódhat, létrehozták az általunk ismert világhálótól teljesen elkülönült tartománynévrendszert (DNS – Domain Name System). Utóbbi 2019 decemberében átesett az éles tesztelésen is. Az orosz intézkedés illeszkedik abba a folyamatba, amelyet a kínaiak indítottak Aranypajzs terv – a köznyelvben: kínai nagy tűzfal – néven. Az ázsiai nagyhatalom szintén kreatív informatikai megoldások útján tette egyértelművé a nemzetközi közösség számára, hogy a kibervédelem nemzeti érdek.