Szalai Laura interjúja a Mandiner hetilapban.
Hogyan vizsgázott a felsőoktatás a karantén alatt?
A koronavírus-járvány új kihívások elé állította a világot, ezekkel Magyarországnak is meg kellett birkóznia. A védekezés első szakaszában ezt sikerrel tettük. Sok területen új technológiai megoldások bevetésére volt szükség, a mindennapi szokásokat és rutinokat szinte egyik napról a másikra át kellett alakítani.
Bódis József
1953-ban született Csurgón. Szülész-nőgyógyász szakorvos, diplomáját a Pécsi Orvostudományi Egyetemen szerezte. 2010-től 2018-ig a Pécsi Tudományegyetem rektora, 2011-től 2018-ig a Magyar Rektori Konferencia elnöke. 2018–2019-ben az Emberi Erőforrások Minisztériuma oktatási államtitkára, 2019-től az Innovációs és Technológiai Minisztérium felsőoktatásért, innovációért és szakképzésért felelős államtitkára. Nős, két gyermek édesapja.
Ez nagy próbatétel elé állította az ágazatokat, köztük a felsőoktatást. Március közepén az egyetemeknek be kellett zárniuk a kapuikat a hallgatók előtt, de a munka nem érhetett véget, az intézménylátogatási tilalom nem jelenthette a tanév sikertelen befejezését. Az egyetemek derekasan helytálltak, a többségük képes volt gyorsan és hatékonyan alkalmazkodni a rendkívüli helyzethez, ami nem kis teljesítmény. Az ügyintézéstől kezdve az órák megtartásáig mindennek működnie kellett ahhoz, hogy a vírushelyzet miatt ne halasszuk a már megkezdett félévet. Ehhez biztosítani kellett a digitális oktatás és számonkérés feltételeit. Most különösen hasznos volt a 2016-ban publikált, Magyarország digitális oktatási stratégiája című program, amelynek felmérése szerint a hallgatók jelentős része már négy éve készségszinten használta a korszerű eszközöket, és az elérésük adott volt számukra.
A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája (HÖOK) felmérést készített a digitális átállásról, eszerint az egyes intézmények eltérő színvonalon oldották meg az átállást. Az egyetemek felszereltsége általánosságban megfelelő, az alapvető eszközök rendelkezésre állnak, de az informatikai alap-infrastruktúra valóban heterogén színvonalú. Eltéréseket tapasztalunk az eszközök gyakorlati használatában, és az egyes kurzusok teljesítése mögött változó mértékű digitális támogatás áll. Az oktatók kompetenciái között szintén vannak különbségek. Ezzel együtt az intézmények mindegyike sikeresen oldotta meg a feladatot, a jövőben pedig ki kell dolgozni az egységes minőségi elvárásokat, amelyek mentén digitális eszközökkel adható át a tudás.
„Bizonyos ismereteknél a hallgató és az oktató személyes kontaktusára nincs feltétlenül szükség”
Milyen változásokat hozhat a mostani időszak hosszú távon?
A tanulási szokások már az intézménylátogatási tilalom előtt is alakultak, hiszen folyamatosan fejlődik a technológia. A járványhelyzet új fokozatra kapcsolta a felsőoktatást: miután lezárjuk a digitális tanévet, az eredményeket a teljes magyar intézményi és szabályrendszer alapján elemezni kell. Szükség van a digitális tananyagok, módszertanok, képzési struktúrák átfogó vizsgálatára, fel kell térképezni az oktatók digitális ismereteit. Újra kell gondolni, hogy mely foglalkozásokhoz szükséges az oktató személyes jelenléte, milyen módszereket lehet alkalmazni a számonkérésnél. Jelenleg az átadott és megszerzett ismeretek kizárólag a frontális helyzetekhez és az egyéni tanulás elismeréséhez vannak kötve. A kreditet ma a tanóra, valamint az egyéni hallgatói tanulmányi munkaóra teljesítése jelenti.