Néhány nehéz hónap után fellendülés jöhet

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban.

Súlyosabban érinti-e a koronavírus-válság Nyugat-, mint Közép- és Kelet-Európát? – tesszük fel a kérdést, s a közgazdász rámutat, hogy a koronavírus-halálozások tekintetében ez valóban így látszik. „Nyugat-Európa egyes részein az esetszámok sokkal nagyobb mértékben növekedtek, mint Közép- és Kelet-Európában; Olaszország, Spanyolország, Franciaország és az Egyesült Királyság példa erre, sőt Németország is, bár ott kevesebb a halálozás. A különbség oka az lehet, hogy a közép- és kelet-európai országok már láthatták, mi történik nyugaton, jobban fel tudtak készülni a krízisre, gyorsabban léphettek” – vélekedik Grieveson.

A gazdasági hatásokat nehéz előre látni, de reménykedhetünk, hogy e téren is hasonló folyamatok zajlanak majd, és régiónkat kevésbé érinti a visszaesés, ám Nyugat-Európa jelentős része jobban áll az erőforrások tekintetében. „Az egyik kérdés az egészségügyi rendszer állapota. Nyugaton általában fejlettebb az ellátás, így több esettel is megbirkóznak. És gazdagabbak is, így többet tudnak költeni, ha a helyzet megkívánja” – hangsúlyozza a szakértő. Hozzáteszi: az Európai Unióhoz 2004-ben csatlakozó országok jobb helyzetben vannak, mint Horvátország, Románia és Bulgária, ahol kisebb kapacitással bír az egészségügyi rendszer, ezért jobban kell korlátozni a gazdasági életet is.

A másik kérdés, hogy mennyi pénzt tud elkölteni egy kormány a válságkezelésre, a munkakeresők és a kisvállalkozások támogatására. „Egyes kelet-európai országoknak, például Ukrajnának, vagy pénzük, vagy lehetőségük nincs, hogy a piacról kölcsönkérjenek ilyen támogatáshoz.”

Rosszabb és jobb a helyzet, mint 2008-ban

Miben más ez a válság, mint a korábbiak, tényleg nem volt ehhez fogható krízis a modern gazdaságtörténetben? – kérdezzük.

„Valóban nem tudunk mihez hasonlítani, főleg Európában. A gazdasági folyamatokat mérni vagy előre jelezni szinte lehetetlen. Nagyon más a mostani válság, mint a korábbiak. Egyszerre érte keresleti és kínálati sokk a gazdaságot. Bizonyos értelemben mégis kedvezőbb a helyzet, mint 2008-ban. Ez az egy-két hónap sokkal rosszabb, mint amit akkor láttunk, azonban ha egy ekkora közegészségügyi válságot sikerül jól kezelni, nem fog olyan súlyos örökséggel járni, mint egy nagy pénzügyi krízis” – emeli ki Grieveson, és emlékeztet, hogy 2008 hatásaival még ma is együtt élünk. Megjegyzi: nyilván a magyarok is emlékeznek, hogy hosszú évekig nehéz volt az élet, pénzügyi krízis esetén ugyanis hosszú idő alatt sikerül talpra állni, a gazdaság évekig gyengélkedik, mivel a bankszektor lassan képes csak összeszedni magát. Ilyenkor a gazdasági bővülés – és emiatt a bérnövekedés is – évekig csekély mértékű. A szakértő úgy látja, hogy ha a kormányok képesek lesznek támogatni a legtöbb céget és munkavállalót a járvány nehéz hónapjaiban, és ezzel sikerül megelőzni, hogy a vállalatok csődbe menjenek, akkor erős lesz a válság utáni visszapattanás.

Sok tehát a bizonytalanság, de a kutató megfelelő politika esetén erős fellendülésre számít a következő évben. Ebben a szerencsés esetben a válság miatt kieső gazdasági teljesítmény nagysága, a hosszú távon munka nélkül 
maradók és a megszűnő cégek száma jóval alacsonyabb lehet, mint 2008-ban. Az azonnali visszaesés most súlyosabb, mint 2008–2009-ben, a talpra állás viszont gyorsabb lehet – summáz.

Nem V, hanem U

Bizakodó szavain felbátorodva felvetjük, talán V alakú válság lehet a mostani, nagy visszaeséssel, majd szinte azonnali fellendüléssel, Grieveson szerint azonban inkább U alakú pályát ír majd le a gazdaság teljesítménye. Ez még mindig sokkal jobb, mint 2008-ban, amikor L alakú válságról beszélhettünk. Visszaesés, majd tartósan szerény, a válság előtti időszaknál kisebb növekedés következett ekkor. Bár az utóbbi két-három évből van példa erős növekedésre is – például Magyarországon –, de inkább a kivételként, hiszen a 2008-as válság után Európa nagyobb részének gazdasága sokkal lassabban növekedett, mint előtte. Nem volt U alakú trend, kiábrándító, tartósan gyenge teljesítményt láthattunk – fogalmaz a WIIW igazgatóhelyettese.

V alakú kilábalásra szerinte ezúttal sincs remény, mert a koronavírus elleni vakcina létrehozásáig korlátozni kell a gazdasági életet, ami talán a következő év közepéig is eltarthat. „Néhány negyedévig még nehéz az életünk, utána viszont meglehetősen erős fellendülés jöhet. Ez reális forgatókönyv.”

Ingyenpénz helyett munkahely

Az emberek zsebébe vagy a vállalatokba tegyünk pénzt, hogy megmaradjon a munkahely? Grieveson az osztrák rövidített munkaidős programra hivatkozik, amelyhez hasonlót Magyarország is bevezetett. Mint mondja, végeredményben ugyanarról van szó, akár a cégnek juttatnak pénzt, hogy a béreket tudja fizetni, akár a munkavállalóknak bértámogatást, mindegyik segítheti 
a munkahelyek megőrzését.

Akármit tesznek is válságkezelés címszó alatt, a gazdaságpolitikusoknak arra kell építeniük, hogy ez nem a 2008-ashoz hasonló időszak lesz, hosszú árnyékkal, ezúttal átmeneti lehet a sokk. Akár a cégeket támogatjuk, akár közvetlenül az embereket, most „minden csupán átmeneti megoldás, mert a dolgok remélhetőleg hamarosan visszatérnek a normális kerékvágásba” – véli. Ha abban a kérdésben kell véleményt mondani, hogy ingyenpénzzel, segéllyel vagy pedig munkával jusson ki egy gazdaság a válságból, akkor azt feleli: a legjobb megoldás annak a támogatása, hogy az emberek ne veszítsék el a munkahelyüket, a kapcsolatukat a munkáltatóval, illetve a készségeiket. Ez tehát a cél, amelyhez különféle eszközöket lehet választani. „Mivel átmeneti sokkról van szó, ezt a két-három nehéz hónapot kell áthidalni valamelyik megoldással. Ha egyáltalán vannak hozzá költségvetési források – hiszen nem minden ország rendelkezik velük.”

Kerüljük el az adósságcsapdát!

Számos, a 2008-as válság után a megszorítások mellett érvelő hazai közgazdász ma korlátok nélküli költségvetési költekezésre buzdít, akár eladósodás árán is. Különös fordulat ez, hiszen 2019-ig a nemzetközi szakértők többsége arról beszélt, hogy a globális adósságállomány sosem látott mértékűre nőtt, ami veszélyes, és válság esetén maga alá temetheti a világgazdaságot.

Felvetjük Grievesonnak: a közgazdászok most arról beszélnek, hogy az államadósság mégsem számít, sőt növelni kellene. Szerinte itt sem adhatunk általános válaszokat. „A németeknél az államadósság a gyakorlatban tényleg nem számít, annyit kér kölcsön az ország, amennyit csak akar. A fejlett nyugati országokban elsősorban egészségügyi válságról van szó, amely életeket érint, ezért tesznek meg mindent a költségvetési oldalon is, hogy támogassák az embereket. A szegényebb országokban különböző helyzetek állhatnak elő, ott nincs lehetőség komolyan növelni az államadósságot, nem tudnak jelentős kölcsönökhöz jutni a nemzetközi tőkepiacokon. Lesznek a világban mély recessziók a közeljövőben, és lesznek nagy költségvetési hiányok is, így a GDP-arányos államadósság mindenhol növekedni fog. Minden ország nagyobb tartozással jön ki a válságból” – tisztázza a szakértő. Hozzáteszi: meglátása szerint a következő egy-két évben a legtöbb helyen nem ez lesz a fő kérdés, a központi bankoktól is óriási likviditás érkezik a gazdaságba segítségként euróban, frankban, jenben, mindenben. „Rengeteg pénz van a globális gazdaságban az utóbbi tíz évben, ez megtalálja az útját, Közép-Európába is jut belőle” – fogalmaz. A következő év végén viszont majd szembesülünk azzal, hogy valahogy le kellene dolgozni az adósságot. Figyelmeztet: „Veszélyes kísérlet jelentős adósságból kezelni a válságot, mert ha nem sikerül erős nominális növekedést elérni, akkor hosszú időbe fog telni az arány leszorítása elfogadható szintre. Nagy kérdés, hogy mennyire korlátozza majd a bővülést Európában a válságkezelésből származó adósság visszafizetése egy olyan időszakban, amikor a növekedés jó eséllyel egyébként is szerény lesz.” Richard Grieveson rámutat a kellemetlen igazságra: semmiféle garancia nincs arra, hogy az eladósodó országok növekedése beindul a későbbiekben, ezzel azonban a gazdag országok most a legkevésbé sem foglalkoznak.

Hazánk is nyerhet a hiperglobalizáció bukásával

Csak most kezdjük látni, hogy miként alakulhat át a világgazdaság és az élet a következő évtizedekben. A szakértő megjegyzi: az Egyesült Államok például a vírusválság következtében szembesült azzal, hogy az amerikai gyógyszerek kilencvenhét százaléka Kínában készül. Grieveson nem tudja elképzelni, hogy ez így folytatódjon.

„A nyolcvanas évek óta tartó trendet Dani Rodrik közgazdász hiperglobalizációnak nevezi. Ennek a folyamatnak a tetőpontja már mögöttünk van. Nehéz megmondani, milyen messzire távolodunk el tőle, mindenesetre a Kína–Amerika-kapcsolat romlott. Donald Trump amerikai elnök Kínához való ellenséges viszonyulása széles körű támogatást élvez hazájában. A kínaiak csak részben csatlakoztak a globalizációhoz, a globális technológiák előnyeit viszont nagyon is élvezik.”

Az is változásokat indíthat el, hogy a nagyvállalatok rájönnek, hosszúra nyúltak a termelési láncok, igen sok országot felölelő termelés zajlik, ami rendkívül sérülékennyé teszi őket. Nagy és erős cégek is kritikus helyzetbe kerülnek most, ezért a lokalizáció, a gyártás hazahozatala valószínűsíthető. „Ez érdekes lehet Magyarország számára, mivel a magyar gazdaság is versenyez Ázsiával bizonyos szektorokban a nemzetközi nagyvállalatok becsábításáért. Ha ezek a multik biztonsági megfontolásból visszahozzák Távol-Keletről a termelést, Közép-Európa és benne Magyarország is nyerhet hosszabb távon” – állítja a kutató.

És nemcsak visszatér a termelés, innovatívabbá is válik, lökést kap a digitalizáció, amely a válság egyik nyertes területe lesz. „A digitalizáció ugrásszerű fejlődése visszahat a globalizációra is. Az emberek rájönnek, hogy nem kell fizikailag mindenhol jelen lenni, sok személyes találkozó szükségtelenné válik.”

Visszatér az állam és a nemzeti tulajdon

A válság hatására mindinkább felismerik az országok, hogy a legfontosabb ágazataikon múlhat a gazdaság és 
a társadalom túlélése, ezért jobban óvják majd a kritikus infrastruktúrát. Ezeken a területeken – mint például a gyógyszerek, az egészségügyi felszerelések és az élelmiszer előállítása, a bankszektor, a közművek – a vállalatok nemzeti tulajdonlására fognak törekedni.

Felvetésünkre a szakértő kiemeli: sok tekintetben nem 2008-hoz, hanem háborúhoz kell hasonlítani a jelenlegi helyzetet. A világháborúban is számos iparágat átállítottak Németországban, hogy valami mást gyártsanak. „Most sem kell új autó senkinek, ezért egészségügyi eszközöket kezdtek gyártani. Ezek a vészhelyzeti lépések új struktúrát adhatnak az iparnak, de az intézkedések és a hatásaik tartóssá válhatnak a »háborús« helyzet után is. Az állam megnövekedett szerepe a világháború után is megmaradt a gazdaságokban, nem álltak teljesen vissza a korábbi állapotukba. A termelés nemzeti tulajdonba vétele, az állam szerepének erősödése, az egészségügyi finanszírozás növelése mind potenciális következménye lehet ennek 
a helyzetnek.”

Az utóbbi évtized üzenete Richard Grieveson szerint szinte mindenhol az állam visszatérése volt: a brexitben, Trump megválasztásában és az olasz és a magyar politikában is ezt lehet felfedezni. Egyre erősebb figyelem irányul az államra. Hozzáteszi: 2008 után egyébként is felértékelődött a nemzetállam, a mostani válság e trendet csak tovább erősíti.

Címlapkép: MTI / Mónus Márton

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.