Silentium

„Talán azt is megtanuljuk, hogy modern korunk előfeltételezései és elvei luxuscikkek, melyeket a világjárvány okozta szükségben lehet, hogy újra kell majd értékelnünk.” Írta ezt korunk egyik legjelentősebb brit konzervatív gondolkodója, Douglas Murray. A filozófus szerint a gondolatok, amelyek néhány hete még rasszistának vagy előítéletesnek számítottak, ma már több országban törvény és általános szabály lettek. A válságok mindig visszalökik az embereket a szorosan vett valóságba, ahogy Winston Churchill fogalmazott háborús visszaemlékezéseiben: „a tények többet érnek, mint az álmok”.

Nem csak konzervatív gondolkodók lettek figyelmesek hasonló jelenségekre katasztrófák, emberi megpróbáltatások idején. A jobboldalisággal nehezen vádolható luxuskommunista író, Déry Tibor 1956 után több évet töltött börtönben, aminek esszenciáját Kyvagiokén című könyvében a következőképpen foglalta össze: „Szigorú törvénykönyv a valóság, ketrecrúdjai közül nem nyúlhatsz ki, zár és véd.” Nagyon hasonló élményekben van részünk mindannyiunknak ezekben a hetekben, hónapokban, és talán kevéssé tudatosult még bennünk, hogy életünk a puszta biológiai létre kezd visszaszorulni, a társadalmi, politikai és emberi dimenzió lassan eltűnik belőle. Arról nem is beszélve, hogy milyen hatása lehet ennek a járvány utáni időkre, amikor óhatatlanul felmerül majd a hagyományos iskolai tanítás helyett a digitális oktatás egyre elterjedtebb gyakorlata vagy a személyes találkozások helyett az infokommunikációs technológiák nyújtotta biztonságos kapcsolattartás még radikálisabb előretörése.