Regényfolyam Báthory koráról

A krimiszerű, fordulatokban gazdag történetet jó arányérzékkel és ritmussal írta meg a szerző. Műfajilag történelmi regény, hiszen szereplőinek egy része valóságos. Ám sok a fikció is, így inkább mesének tekinthető. Mivel a kaland a hangsúlyos, a műfajnak megfelelően hiányzik az alapos jellemábrázolás: a szereplők vagy jó, vagy rossz karakterekként sorakoznak benne. Cserébe van ármány, gyilkosság, csata, szerelem és szex – üdvözlet a kamaszoknak – s némi erkölcsi tanítás. Sőt váratlan csattanót is kapunk, mert a szerző nem fullad ki a végére.

Báthory István 1533-ban született, és ötvenhárom évet élt. 1571-ben lett Erdély ura, 1575-ben a lengyelek királya, majd 
a litvánok nagyhercege. Róla és a kor szereplőiről, kultúrájáról alig tudunk valamit. Gondolkodásunkat Mohács és a vereség határozza meg, mert a nemzet bánkódni és borozni akar. Így aztán hiányos a képünk a magyar reneszánszról, erőnk és kultúránk kisugárzásáról például a lengyelek és a litvánok felé. Báthory újkori megítélését jól jelzi zuglói szobrának a sorsa. 1933-ig senkinek nem hiányzott egy ilyen emlékmű. Akkor a Nyáry Albert, Palóczi Edgár, Kemény János, Bevilaqua-Borsody Béla és Miklóssi Ferdinánd Leó vezette Magyar–Lengyel Egyesület elkészíttette. Ám csak Władysław Gomułka látogatásakor, 1958-ban állították fel, ma pedig ingázók és hajléktalanok illemhelye.

Mert ki tartja számon, hogy Báthory Bécsben nevelkedett, és humanista műveltséget szerzett? Hogy nemcsak sikeres hadvezér volt, de uralkodóink közül talán az egyetlen, aki a szobájában tartott hangszeren (virginálon, a zongora ősén) művészien játszott? Hogy kétszer is legyőzte Habsburg Miksát Erdélyért és Lengyelországért, és olyan ruhát adott Rettegett Ivánnak, hogy az oroszok azóta is hazudozni kénytelenek – mondjuk a Wikipédián Jan Matejko Báthory István Pszkov előtt című festménye alatt?