Rálépett Bukarest a külhoni magyar értelmiség és munkásosztály torkára – Erdélyi '56
A zsugorodó, örökös kompromisszumoktól is felőrölt, de azért még élő erdélyi magyarság sorsa csak minket, magyarokat érdekel. Senki mást.
Felvételemet kértem a Budapest régi kocsmái, presszói, éttermei csoportba a fészbúkon. Elnyertem. Tisztára olyan az egész, mintha belebonyolódtam volna valami analízisbe. Amennyiben az ember ha nem is ősi, de mégiscsak vendéglátóscsaládból származik, amúgy is különféle kocsmákban telik a fél gyerekkora, és a későbbiekben ez rögzül nála, de azért szépen működik a felejtésfaktor is. Itt azonban pompás fotográfiákon elevenednek meg a néha már félhomályba merült részletek, és azonnal dolgozni kezdenek az érzékek, hogy aztán beindítsák az emlékezet titokzatos gépezetét. Fájdalmasan szépül a múlt valósága és megannyi illúziója. Akadozva kattogó neonfény világít be a belsők sarkaiba, és az üvegportálokon lecsorgó esőcsíkokon át ki az utcára, egészen a hosszú orosz trolik áramszedőinek szikrázásáig. Az alumínium egyforintos érintése a kávéblokk alatt a Moszkva téri Gombában. Cukorkör a gin fizzes poháron a Te + Én presszóban, a bokszok mélyén, plusz még a tükörtojásos szendvics. A diplomatapuding íze a Gerbeaud-ban.
A személyzet egyenruhában. Felettébb csinosak, és kissé csalódottak, akár a földhöz kötött stewardessek. A Royalban csodás az ananásztorta, mellette a Vörös Csillagban a Fantomas visszatér és az Irma, te édes megy, első két sor két forint, erkély, páholy tíz. Még Such Józsi bácsi igazgatja a Hársfát, ahová a Vörös Hadsereg útján vezet az út az 56-os busszal, a sárga házon túlra, a völgybe, amelyet tölgyek őriznek. A kasszánál Herta, az abroszok kockásak. Vad kapható. A Felszabtól néhány lépésre az Ibolya, összenőve a DAB-bal. Razzia. Személyi igazolványokat előkészíteni. Előkerülnek a farzsebekből. Kimosva. Átellenben a Jégbüfé. Az illat összetéveszthetetlen, méterekről érződik, akár a Vajassütemények Boltja környékén. A sörözés a Ligetnél kezdődik, a Kéményseprőben, lánykori nevén a Kotróban. Befelé a városba, Erdélyi söröző, kerthelyiség. Középtájt egymással szemben az Abbázia és a Savoy. Ha balra, akkor az Erzsébet a minden hájjal megkent, régi vágású pincérekkel. Sztrapacska. Ha jobbra, akkor a Nyugat. Süllyed a becsület. Inkább még előre. Ádám. Tatár. Éva. Éjszaka van már. A roadok nagy dumái. Mára végeztünk, díványról fel, viszontlátásra.