Adóügyi hidegháború

Takács Zsolt és Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban.

„A kormány pisztolyt tart a homlokunkhoz” – nyilatkozta hidegháborúval fenyegetve Karácsony Gergely budapesti főpolgármester, hogy eltántorítsa a kormányt az iparűzési adó átalakításától, hiszen ezzel komoly bevétel esne ki a főváros költségvetéséből. Az adó- és adóadminisztrációs terhek csökkentése azonban az egyik legfőbb sikertényezője volt az évtized gazdasági eredményeinek. E törekvés folytatása volt a téma a Nemzeti Versenyképességi Tanács februári ülésén, amelyen az iparűzési adó átalakításának ötletével foglalkoztak. A cél, hogy az adónem jobban segítse a gazdasági növekedést a beruházások és a kutatás-fejlesztés ösztönzésén keresztül.

Az iparűzési adó szerkezetében a kilencvenes évek óta nem történt érdemi változás, és mára a nagyobb önkormányzatok alapvető bevételi forrásává vált. Tavaly a belőle befolyó 827 milliárd forint a 3200 önkormányzat 2952 milliárd forintnyi teljes kiadásának majdnem a harmadát fedezte. A társasági adót a kormányzat az unió legalacsonyabb értékére, 
9 százalékra vágta, így nőtt az iparűzési adó relatív jelentősége: a belőle származó bevétel csaknem a háromszorosa volt 2019-ben a társasági adóból származó bevételnek, ami 303 milliárd forintot tett ki.

Magyarország az adózás bonyolultságát mérő, német egyetemek által készített nemzetközi rangsorban az előkelő 41. helyen áll – a lengyelek a 76., Szlovákia a 78., a csehek a 85., Horvátország a 92., Románia pedig a 65. helyen. Csakhogy, ahogy a taxcomplexity.org oldalról kiderül, a további, helyi adók kategóriájában Magyarország 100 országból az utolsók közé, a 91. helyre szorult, legfőképp az iparűzési adó miatt, amelynek bonyolultságát az adja, hogy a mértéke akár minden településen különböző lehet, és a beszedését más-más hatóságok intézik. Egyes cégeknek több helységben is lehet telephelyük, emiatt mindenhol külön kell bejelentkezniük, és a befizetett adót is meg kell osztaniuk az egyes települések között. Az iparűzési adó mértéke maximum 2 százalék lehet, adómentesség és kedvezmény pedig azokat a vállalkozásokat illeti meg, amelyeknél az adóalap nem haladja meg a 2,5 millió forintot, de ennél alacsonyabb összeg is meghatározható, Budapesten 1 millió forint alatt biztosítanak mentességet. Jelenleg 367 helyen, többnyire kistelepülésen nincs is iparűzési adó.

Bonyolult, elavult

A befektetők szemében szálka a bonyolult adófajta, a számítása sem egyszerű. Alapjának kiindulópontja a vállalkozás nettó árbevétele, de ebből az összegből számos csökkentő tétel vonható le, a levonhatóság mértéke pedig változik árbevétel szerint is. Sőt vannak további egyszerűsítő szabályok, amelyek azonban inkább csak bonyolítják a rendszert.

Az iparűzési adó túlzottan egyedi adóforma – mondja a Makronómnak Bársony Farkas, az Amerikai Kereskedelmi Kamara (AmCham Hungary) elnöke. Elmondása szerint a régióban is ritka, hogy egy ilyen jellegű adót forgalmi vagy fogyasztási alapon határoznak meg. A legtöbb országban a helyi önkormányzatok bevétele inkább vagyonadóból és jövedelem-központú adókból keletkezik. A hazánkban működő amerikai cégek anyavállalatai csak a társasági adót írhatják le otthon a leányvállalatok után, mivel az amerikai hatóságok egyszerűen nem tudtak mit kezdeni egy forgalmi alapú adónemmel, amely éppen ebből a jellegéből eredően a kettős adóztatás elleni egyezmény hatálya alá sem tartozik (ezzel lenne elkerülhető a cégek számára, hogy a jövedelem- és vagyonadókat két országban is megfizessék). Sok esetben a külföldi befektetők nem igazán értik ezt az adótípust, 
a feltöltési kötelezettség miatt pedig a cégeknek gyakorlatilag kétszer kell adóévet zárniuk, és a valós adót sokszor túl is fizetik előlegekkel, a többletet aztán az önkormányzat visszautalja nekik. Bársony szerint a legjobb az lett volna, ha évekkel ezelőtt eltörölték volna az iparűzési adót, mert „hihetetlenül megakasztja” a beruházásokat.

A versenyképességi tanács javaslata alapján az iparűzési adó alapját csökkentő tételek közé most bekerülhetne az értékcsökkenési leírás (amortizáció), ami mintegy 850 ezer vállalkozás termelékenységét javíthatná. Amellett, hogy ezzel akár 70 milliárd forintot spórolhatnának a vállalkozások, beruházásokra ösztönözne, ha az értékcsökkenésből fakadó költségeket a cégek levonhatnák az adóalapból. A másik javaslat szerint a közvetlen kutatás-fejlesztési költségeket ötszörös mértékben írhatná le az adóalapból az ebben érintett nagyjából 1800 társaság. Mivel a kutatás-fejlesztésre költő cégek a társasági adón és az innovációs járulékon is megtakarítanak, jelenleg a k+f-költségek 11,3 százaléka kérhető vissza adómegtakarításként, a tervezett változtatásokkal pedig ez több mint 19 százalék is lehetne. Elemzők szerint így reálissá válhatna a kormány azon célja, hogy a vállalkozások 2030-ra a GDP 3 százalékát fordítsák kutatás-fejlesztésre.

Javaslat szól arról is, hogy a december 20-ai adófeltöltési kötelezettséget töröljék el az iparűzési adónál is, ahogyan az megtörtént a társasági adó esetében. Ezzel az intézkedéssel javítható lenne a vállalkozások likviditási helyzete, ami a koronavírus-válság idején különösen fontos lenne. Ha nem kellene az adóév utolsó időszakában előleget fizetniük a cégeknek, több készpénzük maradna, és ezt forrásként használhatnák beruházásaikhoz.

Ahogy a 340 társaság érdekeit képviselő AmCham elnöke lapunknak elmondja, a kiszámítható, versenyképes és kedvező adózási környezetbe nem illik bele a jelentős versenytorzító hatású iparűzési adó, amely különösen azokat a befektetőket sújtja, akik a magasabb hozzáadott értékű beruházásaikkal a gazdasági fejlődés motorjai. Az innovatív startupok finanszírozásával foglalkozó Oszkó Péter is úgy véli, hogy az iparűzési adó azokat a cégeket bünteti, amelyek magasabb hozzáadott értéket igyekeznek előállítani, beruháznak, fejlesztenek, és rengeteg embert foglalkoztatnak. Az AmCham már többször javasolta az iparűzésiadó-alap meghatározásának felülvizsgálását, az adót csökkentő tételek bővítését, az adminisztráció egyszerűsítését és 
a terhek mérséklését a feltöltési kötelezettség eltörlésével. A szervezet szerint az árbevétel-szemléletű adószámítást 
a társasági adóhoz hasonlóan a nyereségszemléletű számítás irányába kellene elmozdítani.

Fischer Ádám, a Niveus Consulting Group jogi partnere azt tette hozzá korábban, hogy a nagyfoglalkoztató társaságok háttérbe kerülhetnek a változtatások hatására, ha nem tudják leírni az adóalapból a munkaerőköltséget. Az AmCham is tett már javaslatot arra, hogy a személyi jellegű ráfordítások is legyenek elszámolhatók az iparűzési adóban, így aki magasabb bért fizet, az nagyobb mértékben csökkenthetné az adóalapját – több forrás maradna további béremelésekre.

Önkormányzati ellenérvek

A változtatások nagyjából háromszáz önkormányzatot érintenének érzékenyen. A kritikusok szerint a kormányzat az önkormányzatok forrásaiból elvéve hagyna ott pénzt a cégeknél, ráadásul az önkormányzatok a legnagyobb saját bevételi forrásuk egy részétől eshetnek el. Mivel a kutatás-fejlesztési tevékenységek kétharmada Budapesthez kötődik, különösen hátrányosan érinthetné a fővárost a kedvezmények megváltoztatása. Budapest éves szinten 37-38 milliárd forintnak mondhatna búcsút – 2020-ra 321 milliárd forintos iparűzésiadó-bevételt vártak –, a feltöltési kötelezettség és az adóelőleg-befizetések eltörlése országos szinten 80-100 milliárd, Budapest esetében 40 milliárd forintos átmeneti kieséssel járna, ami akár rövid távú likviditási gondokat is okozhatna. Az ügyben megszólalt Debrecen és Székesfehérvár fideszes polgármestere is. A Fejér megye székhelyét vezető Cser-Palkovics András aggályokat fogalmazott meg a városnak 20 milliárd forint bevételt jelentő adó tervezett átalakításával kapcsolatban, úgy látja, a változás 2-3 milliárdos adókiesést okozhatna. Úgy véli, jelenleg is hihetetlenül gyorsan megy végbe a technológiaváltás az új beruházásokon keresztül, ami láthatóan az adókedvezmények nélkül is jól működik.

Bársony Farkas szerint az elmúlt évek gazdaság- és adópolitikájának egyik legnagyobb kedvezményezettjei épp az önkormányzatok, mivel sok beruházást vonzottak a településekre. Az iparűzési adó átdolgozásának ügye szerinte nem az egyes településekről szól, hanem a magyar gazdaság egészének halaszthatatlan versenyképességi fordulatáról. Úgy látja, fontos az egyeztetés a polgármesterekkel, de az önkormányzatok finanszírozását mindenképp át kell alakítani; mint mondja, az adófeltöltés nem végleges önkormányzati bevétel, hiszen részben vissza is kell fizetni, ennek ellenére számos önkormányzat előre elkölti ezt a pénzt.

Dirk Wölfer a Német–Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara nevében úgy összegez, hogy a helyi iparűzési adó átalakítása azoknak a társaságoknak jelenthet előnyt, amelyek értékes, korszerű gépparkkal dolgoznak, illetve sokat költenek kutatásra és fejlesztésre, így versenyképességük erősödhetne. Mivel ez az adó az önkormányzatok egyik legfontosabb bevételi forrása, az esetleg előálló bevételkiesést „célszerű lenne megfelelő módon kompenzálni”.

Bársony emlékeztet, hogy a vállalkozásoknak sokszor nem is az adófizetéssel van gondjuk, hanem a bonyolult adminisztrációval, ezért vannak olyan cégek, amelyek az iparűzési adó társasági adóba való beépítését javasolják. Szerinte alternatíva lehetne, ha az állam a személyi jövedelemadóból származó bevételeket – ezek tavaly 2700 milliárd forintot tettek ki – osztaná szét az önkormányzatok között lakosságarányosan, emellett az önkormányzatoknak nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a vagyonadókra.

Az iparűzésiadó-kedvezmények átalakítása egyelőre csak terv, és bár a koronavírus-válság miatt a vállalatoknak égető szükségük van terheik csökkentésére, Magyarországnak pedig a hazai mellett külföldi befektetésekre, kérdés, hogy elbukik-e az önkormányzatok ellenállásán az átalakítás. Bár Varga Mihály Menedzsment Fórumnak adott interjúja szerint a versenyképesség javulása hozhat annyi többletbevételt, ami kompenzálja a kiesést helyi szinten, még azt sem zárta ki a miniszter, hogy a tervekből végül nem lesz semmi.

Címlapkép: MTVA / Oláh Tibor

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.