Története legnagyobb válságában a szocialista párt

Kereki Gergő és Maráczi Tamás írása a Mandiner hetilapban.

Ha a Magyar Szocialista Párt bő három évtizedes történetének második felét egyetlen szóval akarjuk összefoglalni, a lejtmenet a megfelelő kifejezés. Bár Gyurcsány Ferenc megjelenése 2006-ban még hozott egy győzelmet a szocialistáknak, azt követően egyre mélyebbre kerültek a válságspirálban. A 2010–2020-as időszak, a párttörténet első ellenzéki évtizede vitathatatlan kudarcok sorozata. A 2010-es választási vereségtől kezdve az MSZP egyre bizonytalanabb helyzetbe került, szervezeti és pénzügyi erőforrásai leépültek, a belső viták kilépési hullámokhoz vezettek.

Baloldali gyűjtőpárt, majd liberális fordulat

Talán már kevesen emlékeznek arra, hogy az MSZP a rendszerváltás utáni első, 1990-es országgyűlési választáson mindössze 535 ezer listás szavazatot kapott, ami a mai napig a legrosszabb parlamenti választási eredménye. Ez a félmillió szavazat akkor elégnek bizonyult, hogy biztosítva legyen a szocialisták politikai túlélése. Noha Horn Gyula pártjának az 1994-es kormányra kerülést hozó 1,78 millió voks óriási sikert jelentett, a szavazatszámokat nézve az MSZP a 2002-es és a 2006-os választáson volt a csúcson: mindkétszer több mint 2,3 millióan támogatták. Így persze mindenki joggal gondolhatta, hogy az MSZP – a közép-európai régióban lényegében egyedülálló módon – kommunista utódpártként hosszú távon is baloldali gyűjtőpárttá vált.

A szocialisták a Gyurcsány–Bajnai-kormányzás alatt rendkívül súlyos gazdasági, társadalmi és morális válságba sodorták az országot, a kudarcos vezetésnek pedig kihatása lett a támogatottságra is. A 2006-os választás után a korábbi kampányígéretek ellenére bevezetett megszorítások miatt már nyáron átvette a vezetést a Fidesz. Akkor viszont még aligha gondolta bárki, hogy e tekintetben a következő csaknem másfél évtizedben, tehát a mai napig nem történik majd érdemi változás a magyar belpolitikában, már ami a népszerűségi lista első helyét illeti.

A gyurcsányi megszorításokat követő válság miatt napról napra erodálódott a szocialista párt, a várható brutális vereséget pedig előre jelezte, hogy a 2006-os önkormányzati választástól a 2010-ig megtartott jelentősebb időközi megméretéseken rendre elsöprő győzelmet értek el a mai kormánypártok. A szociális népszavazás révén pedig a Fidesz éppen a státusbiztonságukban veszélyeztetett, hagyományosan jórészt az MSZP-re voksoló idős, alsó középosztálybeli, nagyvárosi szavazók között tudta gyengíteni a Gyurcsány által liberális irányba vitt vetélytárs táborát.

Véget nem érő válságspirál

A 2010-es parlamenti választást közvetlenül megelőző időszakban súlyos országos vereség is várt az MSZP-re a 2009-es európai parlamenti voksoláson. A Magyarországon elsőként 2004-ben tartott EP-választáson még 34 százalékot tudtak elérni a szocialisták, öt évvel később mindössze 17 százalékot. Ezen a tavaszon távozott Gyurcsány Ferenc előbb a miniszterelnöki, majd egy héttel később a pártelnöki posztról. Az első „MSZP-kaszting” hetei végzetesen lerombolták a párt kormányképességének imázsát, amelyet szakértő külső erők bevonásával, Bajnai Gordon révén próbáltak visszaállítani. A 2010-es választáson már Mesterházy Attila jelöltségével indult az MSZP, akkor 1 milliónál is kevesebben szavaztak rá listán. Ráadásul 
a Jobbik erősödése – jórészt épp ott, ahol korábban a baloldal volt a meghatározó erő – és a balliberális oldal szétesése előrevetítette a máig tartó vetélkedést az ellenzéki térfélen.