Az MSZP-t 2006-ban még több mint 2,3 millióan támogatták, azóta viszont előbb a nagypártiságát és a kormányrudat, majd a középpártiságát és az ellenzéki vezető szerepét is elbukta. Hogyan jutott el Horn Gyula pártja oda, hogy már az egyszázalékos szövetségese is kiüresedett, széteső közösségnek nevezi?
Kereki Gergő és Maráczi Tamás írása a Mandiner hetilapban.
Ha a Magyar Szocialista Párt bő három évtizedes történetének második felét egyetlen szóval akarjuk összefoglalni, a lejtmenet a megfelelő kifejezés. Bár Gyurcsány Ferenc megjelenése 2006-ban még hozott egy győzelmet a szocialistáknak, azt követően egyre mélyebbre kerültek a válságspirálban. A 2010–2020-as időszak, a párttörténet első ellenzéki évtizede vitathatatlan kudarcok sorozata. A 2010-es választási vereségtől kezdve az MSZP egyre bizonytalanabb helyzetbe került, szervezeti és pénzügyi erőforrásai leépültek, a belső viták kilépési hullámokhoz vezettek.
Baloldali gyűjtőpárt, majd liberális fordulat
Talán már kevesen emlékeznek arra, hogy az MSZP a rendszerváltás utáni első, 1990-es országgyűlési választáson mindössze 535 ezer listás szavazatot kapott, ami a mai napig a legrosszabb parlamenti választási eredménye. Ez a félmillió szavazat akkor elégnek bizonyult, hogy biztosítva legyen a szocialisták politikai túlélése. Noha Horn Gyula pártjának az 1994-es kormányra kerülést hozó 1,78 millió voks óriási sikert jelentett, a szavazatszámokat nézve az MSZP a 2002-es és a 2006-os választáson volt a csúcson: mindkétszer több mint 2,3 millióan támogatták. Így persze mindenki joggal gondolhatta, hogy az MSZP – a közép-európai régióban lényegében egyedülálló módon – kommunista utódpártként hosszú távon is baloldali gyűjtőpárttá vált.
A szocialisták a Gyurcsány–Bajnai-kormányzás alatt rendkívül súlyos gazdasági, társadalmi és morális válságba sodorták az országot, a kudarcos vezetésnek pedig kihatása lett a támogatottságra is. A 2006-os választás után a korábbi kampányígéretek ellenére bevezetett megszorítások miatt már nyáron átvette a vezetést a Fidesz. Akkor viszont még aligha gondolta bárki, hogy e tekintetben a következő csaknem másfél évtizedben, tehát a mai napig nem történik majd érdemi változás a magyar belpolitikában, már ami a népszerűségi lista első helyét illeti.
A gyurcsányi megszorításokat követő válság miatt napról napra erodálódott a szocialista párt, a várható brutális vereséget pedig előre jelezte, hogy a 2006-os önkormányzati választástól a 2010-ig megtartott jelentősebb időközi megméretéseken rendre elsöprő győzelmet értek el a mai kormánypártok. A szociális népszavazás révén pedig a Fidesz éppen a státusbiztonságukban veszélyeztetett, hagyományosan jórészt az MSZP-re voksoló idős, alsó középosztálybeli, nagyvárosi szavazók között tudta gyengíteni a Gyurcsány által liberális irányba vitt vetélytárs táborát.
Véget nem érő válságspirál
A 2010-es parlamenti választást közvetlenül megelőző időszakban súlyos országos vereség is várt az MSZP-re a 2009-es európai parlamenti voksoláson. A Magyarországon elsőként 2004-ben tartott EP-választáson még 34 százalékot tudtak elérni a szocialisták, öt évvel később mindössze 17 százalékot. Ezen a tavaszon távozott Gyurcsány Ferenc előbb a miniszterelnöki, majd egy héttel később a pártelnöki posztról. Az első „MSZP-kaszting” hetei végzetesen lerombolták a párt kormányképességének imázsát, amelyet szakértő külső erők bevonásával, Bajnai Gordon révén próbáltak visszaállítani. A 2010-es választáson már Mesterházy Attila jelöltségével indult az MSZP, akkor 1 milliónál is kevesebben szavaztak rá listán. Ráadásul
a Jobbik erősödése – jórészt épp ott, ahol korábban a baloldal volt a meghatározó erő – és a balliberális oldal szétesése előrevetítette a máig tartó vetélkedést az ellenzéki térfélen.
Komjáthi Imre, Szanyi Tibor és Thürmer Gyula eltérően látják a magyar baloldal helyzetét, abban azonban egyetértenek: a korábbi politikai modell válságba került. A kérdés már nemcsak az, hogy ki vezeti a baloldalt, hanem az is, hogy mit jelent ma baloldalinak lenni.
Az elviselhetetlen fájdalom már nemcsak a menstruációja alatt, hanem egy idő után a két ciklus között is kitartott.
Az is kiderült, mennyi pénzt kaphat havonta.
Az MSZP és az akkor az ország és az állam kulcspozícióit elfoglaló elitek hatalma nem a demokratikus rendszer legitimációjából eredt, hanem a diktatúra idején felhalmozott kulturális tőkéből.
„Ugyanazokat a szavakat használjuk, amelyeket a szánkba adtak. És közben azt hisszük, hogy ez már a mi saját véleményünk.”
Ezek voltak a legolvasottabb híreink csürtörtökön.
A fizikai törvények, amelyek eddig gyanúsan fideszes pártkatonának tűntek, hirtelen beléptek a kormányzati valóságba is.
A mezőgazdaságban, azon belül is az állattartásban és a kertészetekben elvégzendő munkák nem túl népszerűek.
