Nyáron is téli álom a turizmusban

Oláh Dániel riportja a Mandiner hetilapban.

Március közepén két éhező majomcsapat csapott össze Thaiföld Lopburi városában, mivel a koronavírus-járvány miatt eltűntek az őket etető turisták, és ezzel megszűnt a fő élelmiszerbeszerzési forrásuk. A kedvelt japán úti cél, Nara város közparkja is elvesztette a népes szikaszarvas-populáció etetéséért pénzt adó turistákat, így az állatok elhagyták a parkot, és tíz-tizenötös csordákba verődve a városban keresnek élelmet. Posztapokaliptikus jelenetek üzenik, hogy a világgazdaság táplálék- és ellátási láncai pillanatok alatt szakadtak szét, és a hatások messzebb gyűrűznek, mint gondolnánk – a közismert pillangóhatást a közgazdászok ezúttal denevérhatásnak nevezik. Mindez jól jelzi az összetett rendszerek viselkedésének megjósolhatatlanságát, hiszen ki gondolta volna, hogy a valószínűleg a denevérekhez kötődő kínai vírus éhezést okoz a thaiföldi majmok közt, és atombombát dob a turizmusra.

Mindkét eset annak következménye, hogy az utazók egyik pillanatról a másikra eltűnnek az országhatárok lezárása miatt. Ahogy a több mint kétszáz turisztikai cégvezetőt összefogó szervezet, az Utazási és Turisztikai Világtanács (WTTC) véli, idén negyedével eshet vissza az utazási szektor, így világszinten akár ötvenmillió munkahely szűnhet meg a járvány miatt. A helyzet valóban súlyos, Kínában január-februárban összesen ötmillió álláshely szűnt meg különböző ágazatokban, az USA-ban pedig a Moody’s Analytics elemzése szerint a munkahelyek több mint fele: nyolcvanmillió állás lehet veszélyben. Huszonhétmillió amerikai munkahely különösen veszélyeztetett, mert kapcsolódik a szállítás, a turizmus, a szabadidő, a vendéglátás vagy éppen az olajszektor tevékenységeihez.

Túlturistásodás után szellemvárosok

Az elmúlt években számos kritika érte a globális turizmust, mert jelentős környezeti károkozónak számított. Velencében és Dubrovnikban például az önkormányzatok igyekeztek szabályozni a látogatók számát a túlturistásodásra panaszkodva. Az MTA kutatói tavaly kiemelték, hogy Budapest az ötödik leginkább túlturistásodott európai város Barcelona, Velence, Amszterdam és Milánó után, és egyes nemnövekedés-párti gondolkodók is kritikát fogalmaztak meg, mert szerintük „elszabaduló tömegturizmus sújtja a várost”. Előfordult, hogy a lassabb, fenntarthatóbb életmódot szorgalmazók a belvárosi turisztikai szereplőket is ostorozták, amiért magánprofitért „kisajátítják” a budapestiek élettereit.

Arra talán legzöldebb álmaikban sem gondoltak a nemnövekedés és a fenntarthatóság hívei, hogy víziójuk egy csapásra megvalósul, a gyárak világszerte bezárnak – Kínában és Észak-Olaszországban kimutathatóan sokat javult ettől a levegőminőség –, a repülőgépeket pedig leradírozzák az égről a denevérek. A turisták ellen tüntető velenceiek és a bulinegyedről népszavazást kezdeményező budapestiek sem számíthattak rá, hogy néhány hónap múlva síri csend honol a korábban zsúfolásig telt helyeken.

Egy ágazat lenullázódik

A kezdeti megpihenés és az elcsendesedés után a helyiek hamar rájönnek, hogy a járvány miatt nem egészen tudják birtokukba venni a települést, és a szellemvárosokban a megélhetés is veszélybe kerül. Hiába felezi meg árait a párizsi hoteltulajdonos, vagy adja szobáit egy euróért, nem érkezik több foglalás. Franciaországban ezért tartják sokan a helyzetet már súlyosabbnak a szokásos sztrájkoknál vagy a sárga mellényesek tüntetései okozta káosznál is. A javulásra nincs remény rövid távon. Guller Zoltán, a Magyar Turisztikai Ügynökség (MTÜ) vezérigazgatója szerint Európába 89 százalékkal kevesebb repülő érkezett, mint egy évvel korábban ilyenkor, húsvétra pedig 85 százalékkal fog visszaesni a kontinens turizmusa.

„A világtörténelemben még nem volt olyan helyzet, mint amilyen most előállt, az emberek félnek, otthon maradnak” – mondja lapunknak Rasztovits Dávid, a Digitális Turizmus Zrt. vezérigazgatója. A jelen körülmények között elmarad az a gazdagodó kínai középréteg, amely általában 12–16 napot tölt el Európában legalább négy várost meglátogatva, miközben sokat költ – magyarázza. „Senki nem gondolta, hogy ennyire érzékeny a világ, és ennyire gyorsan meg tud változni. Felfoghatatlan, hogy pár hét alatt a teljes világgazdaság összeomlott” – fogalmaz.

Hegyi Attila étteremtulajdonos egy interjúban atomcsapáshoz hasonlította a helyzetet: „Két héttel ezelőtt elképzelni sem tudtam volna ilyen összeomlást, szerintem összehasonlíthatatlan a 2008-as válsággal a mostani. Ez most nem visszaesés, hiszen például a rendezvénypiac gyakorlatilag megszűnt, és valami hasonló vár az éttermekre is.”

Olyan gazdasági „kísérletet” látunk tehát, amelynek során egy ágazat szinte teljes egészében lenullázódik, kikapcsolódik a gazdasági körforgásból, s a hiánya fájdalmasan érezhető. A budapesti hotelek bezárnak, a Dunán úszó szállodahajók pedig mind eltűntek, áprilisig biztosan. Az éttermek annyival vannak könnyebb helyzetben, hogy az utazással ellentétben a táplálkozás létszükséglet, ezért most az étel-házhozszállítástól korábban ódzkodó vendéglátóhelyek is tömegesen próbálnak kiszállításba kezdeni – amely persze külön ágazat sajátos biztonsági előírásokkal. „Ha nem kapcsoltak időben, el sem tudom képzelni, mibe fogják csomagolni a kiszállítandó ételeket. Alufóliába vagy zacskóba?” – adott hangot kételyeinek Hegyi. Megjegyezte: már elfogytak a szállításra alkalmas dobozok is a nagykereskedésekből.

Ahogy Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének ügyvezető igazgatója fogalmazott, a határlezárás volt az utolsó csapás számukra, Budapest szállodái teljesen kiürültek, a cégek elkezdhetik magukat hibernálni nemcsak Budapesten, hanem vidéken is, hogy egyáltalán képesek legyenek feltámadni, amikor a turisták visszatérnek. Rasztovits szerint nem létezik olyan racionális kalkuláció, amely alapján számíthattunk volna ilyen sokkra. 2019-ben pörgött a turizmus-vendéglátás, a reálbérek gyorsan emelkedtek, a cégek pedig hiteleket vettek fel, hogy beruházzanak, és javítsák a szolgáltatások minőségét.

Ritter Judit, a székesfehérvári Szárcsa Hotel ügyvezetője úgy nyilatkozott, hogy a jelenlegihez még csak hasonló helyzetre sem emlékszik. „Hiába robbant ki a délszláv háború, történt meg a 2001. szeptember 11-ei terrortámadás, tört ki az izlandi vulkán, érkeztek más vírusok, vagy ért el bennünket a 2008–2009-es válság, ennyire prompt és kilátástalan még sosem volt a helyzet.” A lemondási hullám nem fokozatosan, hanem hirtelen, egy-két nap leforgása alatt futott le, most pedig a szállásadók célja már nem a fejlesztés, ahogy eddig minden évben, csak a vállalat megmentése. „Nem arról van szó, hogy visszaesett a forgalom, hanem hogy a nullához közelít. Az ilyen kiesés nem finanszírozható. Mintha kihúzták volna a kád alján a dugót, és lefolyt volna minden. Nagyon nehéz visszaszerezni, ami lefolyt. Mindössze egy-két hónap likviditásuk van átlagban a szektor cégeinek” – elemzi a helyzetet Rasztovits Dávid.

Ugyanilyen nehézségekkel küzdenek a légitársaságok is, az Alitaliát már nemzeti tulajdonba is vette az olasz állam. Rasztovits kifejti: „Lehet, hogy véget ér az az utazási kultúra, hogy összevissza repkedek, egyik nap New Yorkba, a másik nap Sanghajba megyek. Nem biztos, hogy megmaradnak a légitársaságok ehhez, nagyon sok fapados nem fogja túlélni ezt az időszakot. Hogyan is élnék túl, a likviditásuk nem elegendő.”

Európai Marshall-terv kell

Hegyi Attila elmondása szerint most a pénz nem számít, csak a vállalatok túlélése és a dolgozók megtartása. A Magyar Szállodák és Éttermek Szövetsége szerint ha május végére lecsengene a járvány, még lehetne esély egy szerényebb nyári szezonra is, Hegyi azonban most már rengeteg elbocsátásra számít. Úgy véli, a terheket a cégek, a dolgozók és az állam közösen viselheti, állami segítség nélkül lehetetlen a fennmaradás. Sokan szorgalmazzák az ételkiszállítás és az elvitel áfájának csökkentését is. Nemzetközi tapasztalatok alapján a helyi turizmusban elkölthető utalványok is segíthetnek, rövid távon pedig esetleg az, hogy a hotelek karanténná alakulva kapjanak forrásokat e szolgáltatásért.

A vállalatok igyekeznek majd a részmunkaidőre való átállásra, a szabadságolásokra vagy például a gyakornokok elbocsátására építeni, de a kiadási oldal nem állt le, ezért önerőből nehéz lesz megoldani a fennmaradást. Ebben segíthetnek a kormány azon intézkedései, amelyek a magánszemélyek és a vállalkozások hiteleinek tőke- és kamatfizetési kötelezettségét felfüggesztik az év végéig, a rövid lejáratú céges hiteleket pedig jú­lius 30-áig meghosszabbítják. Ezenkívül a turizmusban és a kapcsolódó ágazatokban a munkáltatók járulékfizetési kötelezettségének egészét elengedik, miközben a munkavállalók járulékát csökkentik, ráadásul nyugdíjjárulékot sem kell fizetni, s az egészségbiztosítás díja is a törvényi minimumra csökken június 30-áig. A helyiségek bérleti szerződéseit nem lehet felmondani ezen ágazatokban, és a bérleti díjakat sem lehet emelni. Június 30-áig a turizmusfejlesztési hozzájárulást is elengedik.

Guller Zoltán nyilatkozata szerint jobb esetben tíz hónap alatt visszaállhat a turizmus a tavalyi szintre, az EU-ban pedig „turisztikai Marshall-tervet” készítenek az ágazat helyreállítására. Rasztovits Dávid úgy véli, a szolgáltatók valószínűleg kedvezményeket kínálva akarják majd feltölteni a hoteleket és a járatokat, bár szerinte a megoldás inkább a minőség javítása lenne. Az éttermek is vissza akarják szerezni a fogyasztókat, Amerikához és Kanadához hasonlóan több happy hourt meghirdetve, emellett csomagokat kínálnak majd a cégek, a szálláshelyek és a szolgáltatók, mert azt előre ki kell fizetni, és így lesz fix bevételük – hangsúlyozza a szakember. Úgy látja, Magyarországon a belföldi turizmust és a szereplők együttműködését kell majd erősíteni. „A piacnak össze kell fognia, a nagyoknak segíteniük kell a kicsiket, mert hiába vészeli át egy nagy hotel, ha a helyi vonzerőt jelentő büfék, kifőzdék, éttermek, kávézók, kis szolgáltatók nem élik túl, akkor senki nem fog menni a szállodába, mert nincs mit csinálni.”

Címlapkép: MTI / Balogh Zoltán 

***

A cikk a Pallas Athéné Domeus Educationis Alapítvány támogatásával valósult meg.