Szokás azt mondani, egy nemzetet minősít az, hogy mire emlékezik, milyen ünnepnapjai, emléknapjai vannak. Ez velünk, magyarokkal sincs másképpen, pontosan megvannak a magunk állami ünnepei: március 15., augusztus 20. és október 23.
Március 15. nem csupán az 1848–49-es forradalom és szabadságharc ünnepe. Ennek a napnak 1848 után külön jelentősége lett a politikában. Sem a dualizmus időszakában, sem az államszocializmusban nem volt szabad az ünnep. És ugyan a Horthy-korszakban állami rangra emelték, igazi mondanivalóját alárendelték az irredenta törekvéseknek. Bizonyára sokkal előbb elnyerte volna a méltó helyét a hivatalos állami ünnepek között, ha Magyarországnak adódnak olyan korszakai, amelyekben legalább többé-kevésbé a magunk urai vagyunk. Ez azonban 1989–90-ig nem így alakult. Nem is igazán lényeges, hogy ez azért volt, mert nagyhatalmak játékszerévé vált az ország – már sokkal előbb bekövetkezett. Ez ellen korábban is többször fellázadt a nép (például Rákóczi), azonban a függetlenségi törekvéseket alig-alig koronázta siker.