A Nélküled rólunk szól

Demkó Attila interjúja a Mandiner hetilapban.

Kellemetlen témával kell kezdenünk. Mint az egyik legbefolyásosabb felvidéki magyar személyiség hogyan ítéli meg, hogy a magyar kötődésű pártok a szlovák parlamenten kívül rekedtek?
Nagy szomorúsággal tölt el, annál inkább is, mert 1989-ben egyike voltam annak a négy politikusnak, aki a demokratikus Csehszlovákia történetében először képviselte a magyar pártot, a Független Magyar Kezdeményezést a szövetségi parlamentben. Akkor kezdődött az önálló szlovákiai magyar politika. Harminc év aktív kisebbségi politizálásának mélypontjához értünk ezzel a választási eredménnyel, és a súlyát csak néhány hónap múlva fogjuk igazán érezni, amikor kiderül, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. Saját érdekérvényesítő képességünk az országos politika szintjén megszűnt. Úgy gondolom, hogy általánosságban lesz valamiféle szándék arra vonatkozóan, hogy a szlovák pártok meghallgassanak bennünket, de napi szinten a szlovákiai magyarok specifikus érdekei nem lesznek mérvadók az országos döntéseknél. Ennek hosszú távon mindenképpen az asszimiláció felgyorsulása és a fiatalok elvándorlása lesz a következménye.

A Most-Híd két százalékot ért el: ön szerint mi vezetett ehhez a végeredményhez, és van-e még jövője a pártnak?
A Most-Híd olyan képződmény volt, amely semmi másra nem épült, mint néhány ember személyes érdekeinek az érvényesítésére. A kezdetektől semmiféle értékrend nem állt mögötte, létezése során semmiféle elképzelést nem vázolt fel közösségünk jövőjéről, így nehéz bármit is számonkérni rajta. Semmit nem ígért, és semmit nem is tett értünk. Minden erejével a hatalmi pozíciók megszerzésére törekedett, de a politikai hatalmat csak arra használta, hogy egyéni érdekei beteljesüljenek. A szlovákiai magyarok szempontjából nincs semmi értelme ennek a furcsa politikai képződménynek.

A Magyar Közösségi Összefogás a Magyar Közösség Pártja megújulási kísérlete volt, csak ugye az is bőven öt százalék alatt maradt: leáldozóban az etnikai alapú politizálás a Felvidéken?
A mostani helyzet annak tudható be, hogy a magyar választók majdnem negyede szlovák pártokra szavazott. Ennek fő oka, hogy elvesztették a hitüket az MKP-ban is. A folyamat már a Híd megalakulásával elkezdődött, és sajnos nem sikerült megállítani. Ahhoz, hogy a mélyrepülés megszakadjon, a pártnak magának kell megújulnia. A szervezet vezetősége lemondott, de ma még kérdéses, hogy pusztán erkölcsi feloldozást vár ettől, vagy igazán érzi a személyi felelőssége súlyát a kialakult helyzetért. Szeretném hangsúlyozni, hogy a felelősség nemcsak a kampány időszakáról szól, hanem az elmúlt évek politikai tevékenységéről is. A választók azt érzik, hogy a politikusok nem értik a problémáikat, nem tesznek a régió helyzetének megváltoztatásáért. Kicsit képletesen fogalmazva: az, hogy magyarok vagyunk, evidencia, de nem elég a túléléshez, a túlélésért tenni is kell.