A felhők fölött most is süt a nap

A világban zajló események baljós, sötét felleget festenek egünkre. A tévéképernyőkön, a közösségi oldalak idővonalain olyan zsigeri félelmeket keltő képek villódznak a nap huszonnégy órájában, mint a Vírus című filmből ismert, apokalipszist idéző védőruhások fotói vagy a határaink felé tartó különféle nációk beláthatatlan következményeket hordozó inváziója, nem kis mentális terhet pakolva mindannyiunkra. Ezért már csak ép eszünk és lelki egészségünk védelmében sem árt olykor lábujjhegyre állnunk, és kitekintenünk a felhők fölé, hogy lássuk, ott most is süt a nap.

A nagyböjti időszakban a kereszténység legnagyobb ünnepére, Jézus Krisztus értünk vállalt keresztáldozatára és feltámadásának reményt adó csodájára készítjük fel lelkünket. Ilyentájt, amikor egónkat próbáljuk kicsit megregulázni, és önfegyelmünket igyekszünk erősíteni, az egyházi előírások mellett sokféle egyéni vállalás is tehető.

És ez a készület sokszoros erőre kap, ha közösségben történik. Ha nem a „maguk módján” hívők saját idejükben így-úgy kiszorított gesztusaiban merül ki. A közösségi lét, az együtt alkotás ugyan sokkal több időt, alkalmazkodást és – igen – bátorságot is követel, a benne részt vevők össze is szorozzák a maguk energiáit az elköteleződés közös élménye miatt.

Ma, amikor azt gondolnánk, hogy nem lehet kimoccantani az embereket a komfortzónájukból, amikor nemegyszer 
a közöny falába ütköznek kiváló kezdeményezések, akkor egy előadás, a #Passio2020 kapcsán azt tapasztaljuk, hogy tömegesen mozdulnak meg és vállalják az emberek a három hétvégi állomásból álló próbafolyamaton és a két előadáson való önkéntes részvételt. Ezek a jelentkezők 2020 nagyböjtjében legfontosabb kincsükből, az idejükből hoznak áldozatot azért, hogy idegen emberekkel, egy alkalmi közösség tagjaként létrehozzanak egy sokaknak szóló, lélekemelő előadást.