Egy doktori védés politikai tanulságai – Orbán Balázs a Reakcióban! (VIDEÓ)
A miniszterelnök politikai igazgatóját kérdeztük a nagy figyelmet kiváltó egyetemi eljárás kapcsán.
Négy évvel ezelőtt Tatán gróf Pálffy Miklós várvédő hős emléktáblájának megkoszorúzása előtt mondtam ünnepi beszédet, amelyben hazánk akkori történetének fordulataira és az országunkat védő hősök példájára hívtam fel a figyelmet. Tény, hogy a 150 éves hódoltság alatt a törökök által megszállt területen a települések kétharmada teljesen megsemmisült, de a többi magyarlakta területen is erősen megfogyatkozott a lakosság, s nemcsak az állami létünk került veszélybe, hanem a magyar ajkú keresztény lakosság végleges eltűnése sem látszott irreális forgatókönyvnek. Az akkoriban végvárrá vált Tata Komárom és Győr előváraként a török–magyar csatározások állandó színtere lett, és többször is gazdát cserélt.
A tizenöt éves háború idején, 1597. május 23-án lezajlott nevezetes ostromakor gróf Pálffy Miklós komáromi főkapitány csellel, illetve a patara nevű robbanószerkezettel visszafoglalta a törökök kezén levő tatai erősséget. Ennek állít emléket a megkoszorúzott tábla. 2016-ban a hagyományőrző fesztivállal egybekötött ünnepségen hősöknek neveztem a hazájukat, házukat, várukat és családjukat fegyverrel, akár az életük árán is megvédő katonákat. De a török kor vallási vonatkozásairól is beszéltem, örökségvédelemért felelős államtitkárként kitérve arra: támogatjuk Idrisz Baba pécsi türbéjének felújítását, azonban a törökökkel való mai jó kapcsolatunk ellenére sem szabad elfelejtenünk, hogy „Idrisz Baba olyan vallási vezető volt, aki vallási alapon akarta felszámolni a kereszténységet, és megszüntetni a magyar kultúrát”. A beszédem hihetetlen mértékű liberális sajtótámadást eredményezett.
Az egyik hetilap azt emelte ki, hogy szerintem „a 150 éves török uralom egy rabság, egy megszállás, egy vallási háború volt, amiről nem szabad elfeledkeznünk”. Sőt nem átallott a cikkének kifejezetten sértő címet adni: „L. Simon újraértelmezte a török kori történelmet”. Mintha az újságíró vagy a lap szerkesztői nem jártak volna iskolába, s nem tanultak volna történelmet, mintha nem olvasták volna az Egri csillagokat vagy A koppányi aga testamentumát.