Ellenszerre várva

Egy eddig ismeretlen kórokozó, egészségügyi vészhelyzet, karantén, rendkívüli intézkedések – jól ismert elemek a halálos fertőzésekről szóló fikciókból, dokumentumfilmekből. Napjainkban viszont nincs szükség a Netflixre: ha izgulni szeretnénk, elég a híroldalakat végignézni, a Kínából útjára indult koronavírus hasonló forgatókönyveket ír. Ráadásul a közhangulatot rontja, hogy a közösségi médiában, az álhíroldalakon nyugtalanító információk terjednek, és komoly felháborodást váltott ki, hogy a kínai kormány hetekig eltitkolta a rejtélyes kórt. Nem meglepő tehát, hogy sokan világvégét vizionálnak. De vajon tényleg közeleg az apokalipszis? Ami a tényeket illeti: felbukkant egy új koronavírus, amely feltehetőleg egy zsúfolt kínai nagyváros piacán valamilyen állatból került az emberbe, és súlyos tüdőgyulladást okoz. A kór világszerte felütötte már a fejét – itthon is vizsgáltak gyanús eseteket –, és már most több halálos áldozatot követelt, mint a 2002–2003-ban tomboló SARS, a súlyos akut légzőszervi szindróma.

Az egészségügyi szakemberek igyekeznek csillapítani a kedélyeket: pusztító világjárványról nincs szó. A gócpontnak továbbra is az a közép-kínai tartomány számít, ahonnan a vírus elindult, ott a legmagasabb a halálos áldozatok száma is. A becslések szerint a mortalitás 2-3 százalék, ami lényegesen elmarad a SARS-vírusétól, nem is beszélve a minden idők egyik legpusztítóbb járványának számító 1918-as spanyolnátháról, amelynél a halálozási arány elérte a 20 százalékot. Ráadásul egy sima influenza évente sokkal több embert dönt ágynak – és ugyan a betegek kisebb eséllyel halnak meg, többen esnek áldozatául, mint most a koronavírusnak. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy itt, Európában jó helyen vagyunk, a modern egészségügyi körülményeknek hála, sokkal könnyebb felvenni a harcot egy járvánnyal, mint a világ szegényebb részein.