Az élet, a világmindenség meg a foci

A Nap másodpercenkénti 220 kilométeres sebességgel kering a Tejútrendszer középpontja körül. Évente 7 milliárd kilométert, egy teljes fordulatot 250 millió év alatt tesz meg, így az általa vonszolt Föld tizennyolcszor kerülte meg eddig a galaxis centrumát. Az ember az utolsó körben lépett színre. És ahogy az Istennel és önmagával szembeni gyűlölete áll, úgy néz ki, a következő újra nélküle fog zajlani. 333 milliárd kilométerrel ezelőtt, 1972 nyarán utcán-grundon kószáló gyerekcsapatunk üres tévékávát talált, és a müncheni olimpia lázában égve rögtön körversenyt rendezett. Egy volt a szpíker, kettő tartotta a kávát, kettő birkózott mögötte, 
a többi meg nézte a „közvetítést”. A Sörgyár-pályán történt ez, amely telekkönyvileg a régi téglagyár agyagbányájára rajzolt sportpályák együttese volt, de nekünk a Prérit is jelentette telepes karavánnal (csacsi és kordé), vadászható bölénycsordával (Lacerta viridisek, zöld gyíkok képében) és Dodge Cityvel (azaz a Lechner-teleppel, amely apró házikóival a prágai Arany utcácskára akart hajazni, de a klottgatyás Kádár-kor kegyetlenül lefokozta).

Tíz ötvenbe került ekkoriban a Fradi csapata, ahogy az Eusébio vezette Benfica is az olajgyári trafikban. Gombfocizás után pedig az ócska salakos pályán igaziból megtapasztalhattuk, hogy honnan indult három emberöltővel előbb a magyar labdarúgás. Pontosabban a football-játék, melyben két club őszinte tagjai két half time-ban játszottak, részben a magas goal-számra, részben meg a szép kombinációkra fektetve a fő súlyt, miközben a krétaporral húzott vonalaknál hangoskodó embertársaikat remekül elszórakoztatták. Ha a szavak és az arénák változtak is azóta, az emberi természet nem. A Ferencvárosi Torna Club 1899 végén alakult focicsapatának első nemzetközi mérkőzéséről jegyezte fel a krónikás: „…a vendégek egy kellemetlen oldalukat is bemutatták, amennyiben a Cricketerek kísérletet tettek a pálya elhagyására, az I. Vienna pedig tényleg el is hagyta s nem is fejezte be a mérkőzést. A magyar szövetség remélhetőleg módját fogja ejteni, hogy úgy a megsértett bíró, mint a távozás által felültetett közönség elégtételt kapjon. […] A tribünön is mozgalmasabb volt az élet, mint a bajnoki mérkőzések idején. Egy pár okvetetlenkedőt utasított rendre egy hirtelenkezű úr, s a gyors keze járása nyomán felhangzó csattanás a szünet alatt elvonta a figyelmet a mérkőzésről.”