Apokalipszis most?

Félelmetes és fenyegető képet rajzolt fel a kaposvári püspök év elején a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének felkérésére megtartott beszédének elején. Szavai szerint háború van, és szellemi harc. A címnek is beillő állítást készséggel el is fogadhatnánk, ha az egymással szemben álló felek világos azonosítása megtörtént volna. A püspök azonban nemhogy konkrétumokkal nem állt elő, egyenesen – tessék megkapaszkodni – a tőkés társaságok és a bankszektor világuralom megszerzéséért folytatott háborújáról beszélt.

A súlyosan antikapitalista megállapítás óhatatlanul a régi évtizedek jól ismert karikatúráit idézi fel. Az összeesküvés-elmélet gyanúját sajnos az sem oszlatta el, hogy a beszéd későbbi részeiből egyértelműen kitűnik, nem a „tudjukkik” ármánykodását vette észre a világrontás hátterében, csupán azokat a – közelebbről meg nem nevezett –embereket, akik a bankok és a tőkés társaságok képviseletében „vírusként épülnek be a kormányokba, a vezető pozíciókba. Nekik nem egyes országok kellenek, hanem a világ fölötti irányítás, az energiahordozók és a vízkészlet fölötti ellenőrzés megszerzése.” Mesterük maga a Gonosz, erre már a szellemi harc fejtegetése során derült fény.

Katolikusként nem tisztem, hogy a Gonosz világunkban való jelenlétét megkérdőjelezzem, mint ahogy a zsidó-keresztény gyökereit már szinte csak emlékeiben őrző Európa mély erkölcsi válságának tényét sem. A püspök úr a beszédében azonban nem tért ki arra, hogy a keresztény egyházak ugyancsak hitelességi válsággal küzdenek, évről évre csökken a hitüket gyakorlók aránya, és a papi, szerzetesi hivatások is erősen fogyatkoznak, ebben pedig bizony szerepe van az egyházat alkotó hús-vér személyek gyarlóságának is.