A külhoni magyar lét mára nem hátrány, hanem előny

Maráczi Tamás interjúja a Mandiner hetilapban.

2020 a nemzeti összetartozás, a nemzetpolitikában pedig a közösségépítés éve lesz. Nyilvánvalóan Trianon antitéziseként szánták a századik évfordulóra.
Nagyon örülök, hogy az évértékelő első gondolata éppen ez volt: a miniszterelnök párhuzamba állította az elmúlt száz és az utolsó tíz évet. Ideje van a számvetésnek a kerek évfordulón, és annak is, hogy ne csak a veszteségekre emlékezzünk. Nemzeti identitásunknak egyik alapja a szétszakítottság: minden magyar határon túli, bárhol éljen is, hiszen a határok szétszakítottak bennünket.

Trianon jogilag nem haladható meg, de az uniós csatlakozással a belső határok megszűntek, van magyar kettős állampolgárság, és vannak külhoni programok. Évtizedes távlatban érzékelhető már a felzárkóztatás?
Ha jogilag nézzük, Trianont messze meghaladta a párizsi békeszerződés, 1947-ben tovább csökkentették Magyarország területét. Ha nemzetpolitikai oldalról nézzük, a híres 1990-es Antall József-i mondást idézhetjük: közjogilag tízmillió, lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnökeként felelt az ország sorsáért. Erre a kijelentésre épült fel aztán a nemzetpolitikai intézményrendszer, amelynek kiemelkedő mérföldköve a 2001-es státusztörvény, az oktatási-nevelési támogatás és a magyarigazolványok megjelenése volt. Ezt követően azonban óriási visszaesés jött, majd 2010-ben a kormányváltással radikális változás következett: 2010 és 2014 között kiépült a nemzetpolitikai intézményrendszer, 2014 után pedig kiteljesedtek a különféle támogatási programok.

A cél az, hogy a külhoni magyarok a szülőföldjükön boldoguljanak. A gazdaságfejlesztési támogatásoknak milyen kézzelfogható eredményeik vannak?
Ezek a programok főleg 2015 után indultak el, a nemzetpolitikai támogatások 2009-hez képest megtízszereződtek. Nem túlzás kijelenteni, hogy a külhoni magyar lét ma már nem hátrány, hanem előny. Egy forint támogatás megmozgat kettőt-hármat, hiszen a saját forrásaikat is hozzáteszik. Egy határon túli magyar vállalkozó élhet a budapesti pályázatokkal és ugyanúgy az uniós támogatásokkal is, ráadásul kilencvenkét százalékban magyar alkalmazottakat foglalkoztatnak. Kárpát-medencei szinten több száz vállalkozóval állunk napi kapcsolatban, és összekapcsoljuk őket. Ezt a kapcsolatrendszert szeretnénk megerősíteni mentorprogrammal, egyfajta mini magyar iparkamaraként.

Mérhető a magyar identitás megerősödése a Kárpát-medencében?
Az iskolaválasztásnál megállt az a folyamat, hogy a magyar szülők egyre inkább többségi iskolába adják a gyerekeiket, ma már inkább magyar iskolákat választanak. A Kárpát-medencei óvodafejlesztési program már a harmadik ütemben zajlik, 110 új bölcsődét, óvodát építünk, és mintegy 700 intézményt újítunk fel. A gyerekeket már bölcsődében megpróbáljuk megfogni, és mindvégig a magyar oktatási rendszer felé terelgetjük őket, hogy erős magyar identitású felnőtté váljanak.

Milyen elvek alapján döntenek arról, hogy a rengeteg igényből mely projektekre adnak közpénzt?
Az elmúlt években a családok támogatása élvezett prioritást: a gazdaságfejlesztési, oktatási, kulturális és minden egyéb támogatás ide futott ki. A pályázók közötti választás minden esetben nagyon nehéz. A területi főosztályaink folyamatos kapcsolatban állnak minden térséggel, jól ismerjük a helyzetet a terepen, így jól tudjuk, hova adjuk a pénzt.