A 2020-as évek első napjai rögtön a világpolitika örök puskaporos hordójára, a Közel-Keletre irányították a figyelmet: folytatódik a síiták és szunniták, keletiek és nyugatiak, keményvonalasok és mérsékeltek közötti végtelen küzdelem. Körképünk a Közel-Kelet közállapotairól.
„Egyesek úgy állították be a forradalmat, mintha halott lenne. Szolejmáni mártíromsága bizonyította, hogy a forradalom él” – utalt Ali Hámenei iráni vezető a Ruholláh Homeini ajatollah temetése óta nem látott tömegre, amely végső útjára kísérte a Forradalmi Gárda Kudsz egységének parancsnokát. Kétségtelen, hogy a hatalom mindent megtett az emberek mozgósításáért, ám az életét az országnak áldozó, hősies katonaként lefestett Kászem Szolejmánit gyászolók száma – Teheránban egymillióan vonulhattak utcára – mutatják, hogy az amerikai neokonzervatív think tankek állításával szemben a rezsim továbbra is bírja az irániak jelentős részének támogatását. A nép nem lát valós politikai alternatívát az iszlamista vezetés helyett, és nem kívánja a például a perzsa kulturális örökség megsemmisítésével fenyegetőző jenkik beavatkozását.
Persze az ukrán utasszállító repülőgép lelövését követő ellenzéki tüntetések – noha a novemberi demonstrációknál kisebb méretűek – jelzik a fortyogó elégedetlenséget is, annál inkább is, mert az iráni gazdaság mély válságban van. Az amerikai elnök hangos kiállása a tüntetők mellett azonban inkább gyengíti a helyzetüket, a hatalom ugyanis erre hivatkozva szíthatja fel a nacionalista ellenérzéseket.
IZRAEL ÉS IRÁN: ÖRÖK ELLENSÉGEK?
A Gamál Abd en-Nászer egyiptomi elnök által hirdetett pánarab ideológia ellenében Izrael potenciális szövetségesként tekintett az Amerika-párti sah vezette Iránra. 1958-ban a Moszad együttműködésről állapodott meg a török és az iráni titkosszolgálattal, később pedig állandó izraeli delegáció érkezett Teheránba. A sah úgy vélte, az Izraelhez való közeledés javíthatja pozícióját Amerikánál, és segíthet régiós befolyásának növelésében is – az iráni lakosság azonban mind ellenségesebben viszonyult a zsidó államhoz. 1979-ben iszlamisták kerültek hatalomra, akik a síita forradalom exportjával megkérdőjelezték a térség autoriter rendszereinek legitimitását. Bár az iráni rezsim kis sátánnak nevezte Izraelt, az öbölállamok elutasításával és Irak katonai támadásával szembenéző, gyenge és elszigetelt hatalom nem vetette el az Irak befolyását ellensúlyozni kívánó Izrael támogatását. 1980-ban Izrael Phantom vadászgépeket és fegyvereket szállított az iráni hadseregnek, cserébe Homeini ajatollah engedélyezte, hogy iráni zsidók elhagyják az országot. És míg a magát a muszlimok védelmezőjeként beállító teheráni hatalom egyre hevesebben ostorozta a zsidó államot, valamint a libanoni polgárháború során, Dél-Libanon izraeli megszállásának árnyékában a társadalom perifériáján élő síitákból létrehozta a Hezbollah milíciát, a háttérben még akadt példa pragmatikus együttműködésre.
A Makóról az Egyesült Államokba keveredő Pulitzer József újságíróként helyezkedett el új hazájában. A szerencsének és leleményességének köszönhetően először egy St. Louis-iújságot vásárolt meg, majd betört a New York-i sajtópiacra is. A The World című napilap élén hódította meg Amerikát.
Pulitzer József, a magyar származású sajtómágnás Makóról indulva jutott el a világ tetejére, és hagyott maradandó nyomot az amerikai újságírás és politika történetében. Sorozatunkban az ő életútját mutatjuk be, és hogy miként vált a sajtó hatalmi tényezővé az Egyesült Államokban. A pulitzeri út I. rész.
A külügyminiszter arra kéri a magyarokat, hogy ne utazzanak Irán térségébe.
Izrael korlátozott, mégis hatásos csapást mért Iránra, betartva az amerikai „játékszabályokat” – de vajon Irán válaszra készül? A háttérben Szaúd-Arábia és a régió feszülten figyel, míg Washington választások előtt elkerülné az eszkalációt.
Izrael szombat hajnalban látványos légicsapást mért Iránra: rakétagyártó központokat célzott meg, Teherán szerint azonban alig esett kár.
Nehéz megmondani, mikor lesz eredményhirdetés az amerikai elnökválasztás után, de összeszedtük, amivel kalkulálni lehet!
A felhasználók nem győznek köszönetet mondani a szervezőknek és a beszélgetésben résztvevőknek, hogy mertek vitázni Európa békéjéről.
