Magyar énekhanggal a világ körül

Párkányból Pozsonyba került, Pozsonyból Felsőörsre, Felsőörsről Stockholmba, majd Strasbourg és Washington érintésével a Hágai Királyi Konzervatóriumba érkezett. Janszó Orsolya huszonkét éves, és alig három évvel azután, hogy az énekléssel komolyan foglalkozni kezdett, sorban érkeztek felkérései különféle országokból. A Snétberger Zenei Tehetség Központ egykori diákja és jelenlegi segítője a tehetségének köszönhetően sokfelé járt már a világban, szeptembertől pedig – a Pozsonyi Állami Konzervatóriumnak búcsút mondva – a Hágai Királyi Konzervatóriumban tanul. Pedig nem is felvételizett: egy videófelvétel alapján hívták meg. Az élő meghallgatásra sajnos nem tudott elmenni, mert a spanyol királynénak énekelt éppen a Casino de Mardidban Snétberger Ferenccel és a központ kiemelt diákjaival, szokatlan módon azonban egy felvétel is elégnek bizonyult.

Költözése óta három hónap telt már el, így Orsival kinti életéről, tapasztalatairól kezdünk beszélgetni. „Szlovákiai magyarként ismerem a mellőzöttség érzését, hiszen sehol nem tudtam igazán érvényesülni, valószínűleg önhibámból, mert nem tudtam annyira szlovákul, hogy menedzseljem magam. Mégis, egészen nehéz, fizikailag és lelkileg is megterhelő volt az őszi költözés, idegen országba érkezni, idegen emberek közé, akiknek semennyire se beszélem a nyelvét. Hágától 120 kilométerre találtam ideiglenes szállást, mindennap beutaztam az iskolába, így nem volt könnyű időszak. Azóta sikerült támogatót találnom, és egy pályázaton is nyertem, ami jelentősen megkönnyíti az életemet” – meséli Orsi. Most már nagyon élvezi a kinti létet, megszokta az egészen más mentalitást, amelyben tanulnak, tanítanak Hollandiában. Hogy mit is jelent ez?