Annyi orvost kell képezni, amennyit csak tudunk

MERKELY BÉLA
1966-ban született Budapesten. 1991-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen általános orvosként, PhD fokozatot 1999-ben szerzett. 2006-ban habilitált, az évtől az MTA doktora. 2007-től a Semmelweis Egyetem Kardiológiai Központja kardiológiai tanszékének vezetője, 2013 óta a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika igazgatója, 2018 óta a Semmelweis Egyetem rektora. Nős, három gyermek édesapja.

Budapest, Szeged, Debrecen, Pécs – négy városban képzik ma Magyarországon a jövő orvosgenerációját. Mi különbözteti meg a Semmelweist az ország többi egyetemétől?

A legfontosabb különbség, hogy a Semmelweis Egyetem szakegyetem. Az intézmény rektoraként négy egészségügyi szakiskola és hat olyan kar működését igyekszem a legmagasabb szinten biztosítani, amelynek köze van az egészséghez: a megőrzéséhez és a helyreállításához. Az egyetem úgy tudta megtartani gyógyító-, innovatív és oktatófunkcióját, hogy ebben a hármas egységében különlegessé is tudott válni. Csak hab a tortán, hogy ötvenegy évvel ezelőtt az intézmény felvette Semmelweis Ignác nevét, mely világszerte ismert márkanév is. Minket könnyű elhelyezni a világban, hiszen az itt folyó oktatási, betegellátási és kutatási tevékenység megállíthatatlanul fejlődik.

A tradíció és a márkanév adva van. Hogyan teljesít az intézmény a nemzetközi rangsorokon?

Az összes egyetemet rangsoroló Times Higher Education listáján a 457. helyen vagyunk, köszönhetően klinikusainknak, oktatóinknak, kutatóinknak. Közép-Európában rajtunk kívül csak a prágai Károly Egyetem büszkélkedhet azzal, hogy ott van az első ötszázban. Ráadásul az elmúlt egy évben előretörtünk: azon harminc egyetem közé sorolnak minket, amely egy év alatt a legtöbbet haladt felfelé ezen a ranglistán. Európában a hallgatói vélemények és egyéb, fix paraméterek alapján 41.-ek vagyunk, ha a feltörekvő országokat nézzük, akkor 67.-ek. Számomra a legfontosabb, hogy minden rangsorban javul a Semmelweis Egyetem teljesítménye. A nemzetközi oktatás piacán jól állunk, a német képzésünkre nyolcszoros, az angolra három-négyszeres a túljelentkezés.

Sajnos az itt végző magyarok is előszeretettel választják a busás bérezéssel kecsegtető külföldi piacot. A nemzetközi klinikákon szerencsét próbáló magyar hallgatók közül mennyien jönnek haza?

Az elmúlt években a rezidensi programnak köszönhetően sokat javult a helyzet. A mélyponton, a program elindítása előtt a végzett orvosok alig fele iratkozott be itthon a szakorvosképzésre, ma már ez az arány nyolcvan százalék. Érezhetően kevesebb az elvándorlásból adódó probléma, sőt év végén sokszor arra várunk, hogy további lehetőséget kapjunk rezidensek képzésére.