A halacska meséje

Élt, éldegélt egy kis sügér Tennessee állam egyik folyójában. Nyolc-tíz centi hosszú halacska volt, mindenféle tudományos, gazdasági jelentőség és különösebb esztétikai érték nélkül. Ő volt a halak között a szürke kisegér. Aztán egyszer olyan nagy kalamajkába keveredett, hogy róla cikkezett minden jelentősebb napi- és hetilap az Egyesült Államokban. Lássuk hát a kis sügér meséjét!

Sügérünk (tudományos nevén Percina tanasi) ügyéből kiviláglik, milyen komoly társadalmi károkat okozhat a merev jogszabálykövetés, különösen ha a vakbuzgó zöldlobbival lép frigyre. A történet egyik főszereplője tehát a jogpozitivizmus. Az a felfogás, miszerint a jogot kizárólag társadalmi tények alkotják, jellemzően a jogszabályok, legfeljebb a szokásjogban megnyilvánuló közmegegyezés. Puszta empíria. A jogpozitivizmus a jog területén végzi el azt a „szentségtelenítési” műveletet, amelyet a felvilágosodás a gondolkodás egyéb területein valósít meg

 A történet másik főszereplője a zöldlobbi. Ez esetben néhány környezetvédő csoport, amely pert indított egy folyami gát megépítésének megakadályozása érdekében, arra hivatkozva, hogy az objektum veszélyeztetné a mi kis veszélyeztetett állatfajként számontartott sügérünk életét. A duzzasztógátat építő cég azzal érvelt, hogy a veszélyeztetett állatfajokról szóló törvény nem vonatkozhat olyan építményekre, amelyeket a törvény meghozatala előtt engedélyeztek, és már jelentős részben meg is építettek. A gátba ugyanis a per megindításáig már mintegy százmillió amerikai dollárt invesztáltak.