Ehhez azonban jellemzően nemcsak a „hard power”, hanem a „soft” vagy „smart power” eszközarzenálját is használják. Nemcsak „direktben” indoktrinálják üzeneteiket, hanem politikai fegyverként használt, de álcázott hibrid vagy proxieszközök, platformok révén is, „kereskedelmi fogyasztásra alkalmas” formában, mely azért „nyomokban érzékenyítést tartalmaz”. Ennek egyik elsődleges, a rejtett politikai tartalmat konzumálásra előkészítő eszköztára a szóformálás és a nyelvpolitika, illetve az ahhoz társított vizuális megjelenítés. Tipikus példa a politikai korrektség társadalmi járványa, mely a progresszió aberrált egyenlőségeszményének nyelvi kifejező-, illetve kikényszerítőeszköze. A politikailag korrekt fogalmazásmódnak ugyanis az az eszmei alapja, hogy bizonyos dolgokat – akár az igazságot – nem szabad kimondani, mert az sértheti valakinek az érzékenységét.