Mit üzen a százéves szobrok elleni hadjárat?
Valamikor tíz-tizenöt évvel az amerikai polgárháború befejezése után a déli államokban szép sorban elkezdtek emlékműveket emelni a konföderáció hőseinek, hadvezéreknek, államférfiaknak. A rákövetkező évtizedekben számos ilyen szobor jelent meg a köztereken, amelyek sokáig békésen bámultak az alattuk járókra-kelőkre. A charlestoni, 2015-ös templomi mészárlás után, amelynek során az elkövető kilenc afroamerikai hívőt gyilkolt meg, egyes önkormányzatok elkezdték eltávolítani a szobraikat. Ez a folyamat 2017-ben, a charlottesville-i tüntetésen történt gázolásos merénylet után felgyorsult, jelentős vitákat kiváltva.
Az egyik oldalon állnak a faji egyenjogúságért küzdők, akik szerint a szobrok a fehér felsőbbrendűséget hirdetik. A másik oldal szerint viszont a déli államok kulturális örökségéhez tartoznak. Bár indultak perek az önkormányzatok döntéseivel szemben, jogi értelemben a helyzet egyszerű: a közterületeken elhelyezett szobrok az adott önkormányzat általi „beszédnek” tekintendők, így kiterjed rájuk a szólásszabadság védelme. De ugyanilyen beszédnek minősül a szobrok eltávolítása is. Az önkormányzat nem kényszeríthető sem arra, hogy valamely szobrot akaratán kívül kihelyezzen, sem arra, hogy egy általa kihelyezett alkotást a helyén tartson. A helyzet összetettségére jellemző, hogy több déli államban jogszabály tiltja a konföderációs emlékművek eltávolítását, és ezek közül többet már a 21. században fogadtak el.
Ha békét akarunk, miért fegyverkezünk? Mit üzen 1848. március 15-e? Miért lenne jó nekünk Trump? Szalay-Bobrovniczky Kristóf honvédelmi miniszter és Kacsoh Dániel a Reakció ünnepi kiadásában.
Mi lesz az orosz-ukrán háborúval? Miért nem erősödik az ellenzék? Oroszbarát-e a magyar jobboldal? Heti hírmagyarázat a publicistával, Szilvay Gergellyel és Kacsoh Dániellel.
Az idős házaspár igen csak meglepődött, mikor betoppant a műhelyükbe a miniszterelnök.
„Szól a harang, csengő, orgona, zarándokok százezrei pedig benépesítik a hegynyerget.”
