Porparlé

2019. november 13. 03:14

2019. november 13. 03:14
Horváth Júlia Borbála

Színes tócsák törik a fehér kő egyhangú unalmát, arrébb zöld mezőben barna paca izeg-mozog. Szemben barátságos rombusz lebeg, mellette szivarrá szelídült téglatest imbolyog, azután mindannyiukat betakarja egy fáradt rózsaszín léggömb. A foltok újabb és újabb alakot vesznek fel, nyüzsögnek, megtorpannak, mint nagyító lencséje alatt a nyugtalan mikronok.

Ha összehúzod a szemed, tisztul a kép, a parkban szanaszét heverő emberek fölállnak, indulnak, helyükbe mások lépnek, hogy rövidesen ők is elunják a semmittevést, s távozzanak. Oldalt, fény és árnyék határán nyugodtabb a kép, a sárga homokban gömbölyű kezecskéikkel lapátozgatnak a gyerekek, mi padokon sütkérezünk, szemünket sötét napszemüveg rejti.

Ez a tartalom csak előfizetők részére elérhető.
Már előfizetőnk?

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!